Brown atya bölcsessége: G. K. Chesterton: Egy kitalált római katolikus pap és amatőr detektív.

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Wisdom of Father Brown: A fictional Roman Catholic priest and amateur detective by G. K. Chesterton

Könyv tartalma:

Brown atya egy kitalált római katolikus pap és amatőr detektív, aki G. K. Chesterton angol író 1910 és 1936 között megjelent 53 novellájában szerepel. 1) Brown atya megérzései és éles emberismerete segítségével oldja meg a rejtélyeket és a bűntényeket. Chesterton lazán a bradfordi plébánosról, Msgr. John O'Connorról (1870-1952) mintázta, aki 1922-ben részt vett Chesterton katolikus hitre térésében. Chesterton Brown atyát alacsony, köpcös római katolikus papként ábrázolja, formátlan ruhákkal, nagy esernyővel és az emberi gonoszság hátborzongató meglátásával. A "Cézár feje" című könyvben "korábban az essexi Cobhole papja volt, most pedig Londonban dolgozik". Először az 1910-ben megjelent "A kék kereszt" című novellában tűnik fel, és öt kötetben negyvennyolc novellában szerepel, további két novellát pedig posztumusz fedeztek fel és adtak ki, és gyakran a megjavult bűnöző, M. Hercule Flambeau segít neki a bűnmegoldásban. Brown atya egy harmadik történetben is megjelenik - így összesen ötvenegy -, amely nem jelent meg a Chesterton életében kiadott öt kötetben, a "The Donnington Affair" című novellában, amelynek különös története van.

Egy ismeretlen magazin, a The Premier 1914. októberi számában Sir Max Pemberton közzétette a történet első részét, majd felkérte a detektívtörténetek íróit, köztük Chestertont, hogy tehetségükkel oldják meg a leírt gyilkosság rejtélyét. Chesterton és Brown atya megoldása a novemberi számban következett. A történetet először a Chesterton Review (Winter) 1981. évi számában, a Tizenhárom detektív című könyvben nyomtatták újra, az 1-35. oldalon. Az ismertebb fiktív nyomozótól, Sherlock Holmes-tól eltérően Brown atya módszerei inkább intuitívak, mint deduktívak. Módszerét "Brown atya titka" című könyvében magyarázza: "Tudja, én magam gyilkoltam meg mindet..... Minden egyes bűntényt nagyon gondosan megterveztem. Pontosan kigondoltam, hogyan lehet egy ilyen dolgot elkövetni, és milyen stílusban vagy lelkiállapotban képes egy ember valóban megtenni. És amikor már egészen biztos voltam benne, hogy pontosan úgy éreztem magam, mint a gyilkos, természetesen tudtam, ki az illető." Brown képességeit jelentősen formálta papi és gyóntatói tapasztalata is. A "Kék kereszt" című könyvben, amikor a papnak álcázott Flambeau megkérdezi tőle, honnan tudott mindenféle bűnözői "borzalmakról", Brown atya azt válaszolja: "Soha nem tűnt még fel önnek, hogy egy olyan ember, aki szinte semmit sem tesz, csak hallja az emberek valódi bűneit, nem valószínű, hogy nem ismeri teljesen az emberi gonoszságot? " Azt is elmondja, honnan tudta, hogy Flambeau valójában nem pap: "Megtámadta az értelmet.

Ez rossz teológia." A történetek általában tartalmaznak egy racionális magyarázatot arra, hogy ki volt a gyilkos, és hogyan dolgozta ki Brown. Mindig a racionalitást hangsúlyozza Néhány történet, mint például "A Holdfélhold csodája", "A kutya jóslata", "A könyv robbanása" és "A szárnyas tőr", a kezdetben szkeptikus szereplőket gúnyolja ki, akik meggyőződnek arról, hogy valamilyen furcsa eseménynek természetfeletti magyarázata van, de Brown atya könnyen belátja a teljesen hétköznapi, természetes magyarázatot. Valójában úgy tűnik, hogy ő képviseli a jámbor, de jelentősen művelt és "civilizált" lelkész ideálját. Ez a római katolikus gondolkodás Chestertonra gyakorolt hatására vezethető vissza. Brown atya jellegzetesen szerény, és általában meglehetősen csendes, kivéve, ha valami mélyenszántó dolgot mond. Bár hajlamos a bűntényeket szilárd, reális megközelítéssel kezelni, hisz a természetfelettiben, mint a legnagyobb okban.