Az én küzdelmem, harmadik könyv

Olvasói vélemények

Knausgaard „Küzdelmem harmadik könyve” a nosztalgia és a realizmus keverékével merül el gyermekkorában, és a bonyolult családi dinamikát, különösen az apjával való kapcsolatát tárja fel. Az írás erős érzelmi reakciókat vált ki, és sok olvasó találja átélhetőnek és éleslátónak. Egyesek azonban úgy érzik, hogy a könyv az előző kötetekhez képest lelassul, és a gyermekkori élmények egyszerűsége miatt küzd a lebilincselő történetmeséléssel.

⬤ Érzelmileg felkavaró és átélhető
⬤ Erős érzelmeket és emlékeket idéz fel.
⬤ Gazdag részletességű és jól megírt
⬤ dicsérik a letisztultságot és a stílus egyszerűségét.
⬤ Mély pszichológiai betekintést nyújt a családi dinamikába, különösen a szerző apját és anyját illetően.
⬤ A gyermekkori élmények és a mindennapi élet eseményeinek magával ragadó ábrázolása.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely maradandó benyomást hagy az olvasóban.

⬤ A korábbi kötetekhez képest lassabb tempó, ami néha fárasztónak tűnik.
⬤ Néhány olvasó szerint a korai gyermekkorra való összpontosítás kevésbé lebilincselő, mint a felnőttkori élmények.
⬤ A mélység és a jelentős események hiánya a korábbi könyvekhez képest.
⬤ Néhány pillanatot összefüggéstelennek vagy gyérnek érezhetünk, ami befolyásolja az általános elkötelezettséget.

(163 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Struggle, Book Three

Könyv tartalma:

Egy négytagú család - anya, apa és két fiú - Norvégia déli partvidékére költözik egy új házba, egy újonnan kialakított telken. Az 1970-es évek elején járunk, és a család pályája felfelé ível: a jövő határtalannak tűnik. Knausgaard aprólékos, olykor önmarcangoló részletességgel fest egy olyan világot, amely mindenki számára ismerős, aki fel tudja idézni a gyermekkori élmények intenzitását és újszerűségét, egy olyan világot, amelyben a gyerekek és a felnőttek párhuzamos életeket élnek, amelyek soha nem találkoznak. A sorozat talán legproustiabb darabja, a harmadik könyv Knausgaard eleven, technicoloros visszaemlékezéseit adja közre a gyermekkorról, a kialakulóban lévő önmegértésről, valamint az idő múlásának, az emlékezésnek és a létezésnek a többrétegűségéről.

"Természetesen semmire sem emlékszem ebből az időből. Teljesen lehetetlen azonosulni azzal a csecsemővel, akit a szüleim lefényképeztek; ez valójában olyan nehéz, hogy szinte helytelennek tűnik az "én" szó használata, amikor például a babakádban fekszik, a bőre természetellenesen vörös, a karjai és lábai szétterpeszkednek, az arca pedig eltorzul egy olyan sikolyban, amelynek okára már senki sem emlékszik.... Az a lény ugyanaz, mint az, aki itt ül a Malmban, és ezt írja? ".

-A Küzdelmem harmadik könyvéből.

További dicséretek a harmadik könyvről:

"Nagyszerűen elmesélt gyermekkori történet... Knausgaard olyan folyékonyan és folytonossággal ír a gyermekkori mindennapokról, hogy minden összeáll... a szövegnek olyan gravitációs vonzása van, amely csak még jobban magával ragadja az olvasót." -- Dag Og Tid (Norvégia)

"Egy esztétikai élvezet... Türelmes, cizellált és intenzív ábrázolása egy gyermek érzékszervi élményének. A harmadik könyv klasszikus." -- Klassekampen (Norvégia)

"Lenyűgöző olvasmány... Knausgaardnak egyformán jó szeme van a kis és nagy eseményekhez." -- Aftenposten (Norvégia)

"Egy lebilincselő regény... Ez a gyermekkori ábrázolás olyan könnyedséggel és érzékenységgel sodródik el, amit nem sokan fognak vele kapcsolatba hozni... Kétségtelen, hogy a sorozatot érdemes végig követni a szerzőnek." -- Dagens N ringsliv (Norvégia)

"Az ember tud regényt írni egy szolid, eléggé hagyományos neveltetésről is... A 70-es években való felnőtté válás érzékeny, éles ábrázolása." -- Adresseavisen (Norvégia)