Az énen túl: Beszélgetések a buddhizmus és az idegtudomány között

Olvasói vélemények

A könyvet a buddhizmus és az idegtudományok közötti éleslátó párbeszédéért dicsérik, amely a tudatosság és a meditáció különböző nézőpontjait mutatja be. Bár nagyra értékelik mélységéért és átgondolt hozzászólásaiért, néhány olvasó kihívást jelentett az olvasása, és kifejezte a vágyát a változatosabb nézőpontok iránt.

Szükséges, friss perspektívát kínál a tudatosság és a valóság megismeréséhez, összehozza az idegtudomány és a tibeti buddhizmus meglátásait.

Tiszteletben tartja és hatékonyan kifejti az eltérő nézőpontokat anélkül, hogy túlzottan leegyszerűsítené vagy konszenzust kényszerítene ki.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Beyond the Self: Conversations Between Buddhism and Neuroscience

Könyv tartalma:

Egymásnak ellentmondó és eltérő nézetek az elméről, az énről, a tudatosságról, a tudattalanról, a szabad akaratról, az érzékelésről, a meditációról és más témákról.

A buddhizmus osztozik a tudománnyal az elme empirikus vizsgálatának feladatában; két évezreden keresztül az elme közvetlen vizsgálatát folytatta az elmének az átható önvizsgálat révén. Az idegtudomány ezzel szemben a harmadik személyű tudásra támaszkodik a tudományos megfigyelés formájában. Ebben a könyvben Matthieu Ricard, a molekuláris biológusként képzett buddhista szerzetes és Wolf Singer, a kiváló idegtudós - közeli barátok, akik folyamatos párbeszédet folytatnak - ismertetik nézőpontjukat az elméről, az énről, a tudatról, a tudattalanról, a szabad akaratról, az ismeretelméletről, a meditációról és a neuroplaszticitásról.

Ricard és Singer széleskörű beszélgetése tanulságos és magával ragadó találkozás a buddhizmus tapasztalati eredmények és az idegtudomány kísérleti eredményeinek sokasága között. Többek között megvitatják a kérődzés és a meditáció közötti különbséget (a kérődzés a meditáció ostora, de a pszichoterápia függ tőle); a tiszta tudatosság és annak tartalma közötti különbséget; a tudattalan buddhista elképzelését (vagy annak hiányát) és az idegtudomány pontos kritériumait a tudatos és tudattalan folyamatokra vonatkozóan; valamint a kognitív viselkedésterápia és a meditáció közötti közös vonásokat. Nézeteik eltérnek (Ricard azt állítja, hogy a harmadik személyű megközelítés soha nem fog találkozni a tudattal mint elsődleges tapasztalattal) és közelednek egymáshoz (Singer rámutat, hogy az észlelésnek mint rekonstrukciónak az idegtudományi felfogása nagyon hasonlít a buddhista mindent megkülönböztető bölcsességre), de mindketten az emberi élet alapvető aspektusainak megértésére képzett látásmódot tartanak szem előtt.