Értékelés:
Albert Camus Az idegen című műve megosztja az olvasókat összetett témáival és főhősével, Meursault-val, aki egy távolságtartó és apatikus világnézetet testesít meg. Sokan értékelik a könyv filozófiai mélységét és az abszurdizmus feltárását, míg mások kihívásnak és következetlen filozófiai érvelésnek tartják. Egyes olvasók dicsérik az írói stílust és a gondolatébresztő képességét, míg mások a tempót és a főhős érzelmi elkötelezettségének hiányát kritizálják.
Előnyök:⬤ Filozófiai mélység, amely gondolkodásra és vitára késztet az életről, az erkölcsről és az abszurdizmusról.
⬤ Egyszerű, mégis erőteljes írásmód, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ A regény egyedülálló nézőpontot nyújt az egzisztencializmusról és az érzelmi távolságtartásról.
⬤ Magával ragadó elbeszélésmód, amely fenntartja az olvasók érdeklődését, különösen az utolsó fejezetekben.
⬤ Jól kidolgozott témák, amelyek rezonálnak az olyan kortárs kérdésekre, mint az igazságszolgáltatási rendszer és a társadalmi normák.
⬤ A tempó lassú lehet, különösen az elején, ami egyes olvasók érdeklődését elveszítheti.
⬤ A főszereplő Meursault gyakran tűnik távolságtartónak és erkölcsi meggyőződés nélkülinek, ami az elidegenedés érzetét kelti.
⬤ Egyes olvasók ellentmondásokat találnak a karakter cselekedeteiben és filozófiai álláspontjában.
⬤ A hagyományos hős hiánya miatt egyesek elégedetlenek lehetnek a karakterfejlődéssel.
⬤ Kritika érte, hogy egyes kiadásokban tipográfiai hibák vannak, ami rontja az olvasás élményét.
(1277 olvasói vélemény alapján)
The Stranger
Az Idegen - Camus remekműve - egy pszichológiai thriller intrikájával egy átlagos ember történetét meséli el, aki akaratlanul belekeveredik egy algériai tengerparton elkövetett értelmetlen gyilkosságba. Peter Dunwoodie bevezetőjével, Matthew Ward fordításában.
A csel mögött Camus azt tárja fel, amit ő "az abszurddal szembenéző ember meztelenségének" nevezett, és leírja a vakmerő elidegenedés és a lelki kimerültség állapotát, amely a huszadik századi élet oly nagy részét jellemzi. " Az Idegen feltűnően modern szöveg, és Matthew Ward fordítása lehetővé teszi az olvasók számára, hogy megértsék, miért maradt Camus sztoikus antihőse és ­ fondorlatos elbeszélője a háború utáni nyugati rossz közérzet egyik legfontosabb kifejezője, és a kétértelműség irodalmának egyik legokosabb képviselője.
" - Peter Dunwoodie bevezetőjéből. Először 1946-ban jelent meg, most Matthew Ward fordításában.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)