Értékelés:
James Carroll könyve a személyes visszaemlékezések és a történelmi elemzés ötvözésével mélyreható kritikát fogalmaz meg a katolikus egyházról. Foglalkozik a klerikalizmus hibáival, az egyház szexuális visszaélési botrányok kezelésével és a struktúráját befolyásoló, tartósan fennálló nőgyűlölettel. Bár a könyvet dicsérik szenvedélyes írásmódja és éleslátó perspektívái miatt, egyes olvasók kihívást jelent az egyház hibáinak körülményes elbeszélése és intenzív kritikája miatt.
Előnyök:Carroll írása erőteljes és ékesszóló, személyes anekdotákat és történelmi betekintést nyújt a katolikus egyház olyan problémáiba, mint a klerikalizmus és a nőgyűlölet. Sok kritikus nagyra értékeli a könyvet az őszinteségéért, a következtetésében közvetített reményért, valamint a könyv tanulságos értéke miatt azok számára, akik meg akarják érteni az egyházon belüli válságokat.
Hátrányok:Néhány olvasó szerint az elbeszélés zavaró a személyes tapasztalatok és a történelmi kommentárok összefonódása miatt. A könyv kritikus hangvétele és az egyház hibáira való erős összpontosítás sok hívő számára nehézséget okozhat a teljes befogadásban. Emellett a könyv egyes részeit keserűnek és túlságosan negatívnak írják le, és bizonyos kritikákat túlzónak tartanak.
(22 olvasói vélemény alapján)
The Truth at the Heart of the Lie: How the Catholic Church Lost Its Soul
Egy volt pap és National Book Award-díjas író vizsgálja hitének válságát és a megújuláshoz vezető útját ebben a gyönyörűen megírt memoárban, amely a katolikus szexuális visszaélési botrány gyökereit is nyomon követi, visszavezetve magának az egyháznak a történetére és hatalmi struktúrájára.
James Carroll a személyes hitének és a katolikus egyházhoz fűződő viszonyának megértésére irányuló törekvéseinek történetét szövi össze magának az egyháznak a történetével. Carroll az első, kisfiúkori hitre ébredésétől a fokozatos nyugtalanságáig és kiábrándulásáig katolikusként borotvaéles vizsgálatot nyújt mind önmagáról, mind pedig arról, hogy az egyház hogyan vált olyan intézménnyé, amely a kizárólag férfiakból álló papságon keresztül hatalmat és dominanciát helyez az emberek fölé.
Carroll azt állítja, hogy a férfi felsőbbrendűségre törekvő klerikalizmus a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos válság gyökere és folyamatos elősegítője, amely egzisztenciális fenyegetést jelent az egyházra nézve, és még egy olyan jó pápa, mint Ferenc pápa képességét is veszélyezteti, hogy változtatásokat hajtson végre egy olyan intézményben, amely csak önmagának tartozik felelősséggel. Carroll ezt a dilemmát a Római Birodalomig és a középkorig vezeti vissza, amikor a Szentírást, Jézus Krisztust és tanításait újraértelmezték, ahogy az egyház birodalommá vált. Mélyen személyes önvizsgálatában Carroll megküzd saját kiválasztottságának érzéseivel, papi tapasztalataival és a kétségek pillanataival, amelyek miatt elvesztette az egyházba vetett hitét, kilépett a papságból, a Boston Globe hasábjain az egyházon belüli szexuális visszaélésekről író rovatvezető lett, és elindult egy személyes úton a megújulás felé.
Végül Carroll felszólítja az egyházat és minden reformpárti katolikust, hogy belülről újítsák meg a kultúrát azáltal, hogy felvállalják az egyházellenes, nőgyűlölet-ellenes ellenállást, és megmaradnak a szeretet szellemében, amely a keresztény hit és a keresztény élet középpontjában álló alapvető igazság.
