Értékelés:
James Carroll House of War című könyve részletes és elgondolkodtató vizsgálatot nyújt az amerikai külpolitikáról és a Pentagon szerepéről. A könyv történelmi betekintést nyújt a második világháborútól a 21. század elejéig, személyes anekdotákkal és kulcsfigurákkal készített interjúkkal alátámasztva. Kritizálja a katonai-ipari komplexumot és annak befolyását az amerikai kormányzásra és külügyekre. A szerkesztéssel és a vélt elfogultsággal kapcsolatos aggályok ellenére számos kritika kiemeli a könyv fontosságát és jelentőségét a háborúról és a békéről szóló kortárs viták szempontjából.
Előnyök:⬤ Alapos és részletes történelmi beszámoló a Pentagon amerikai külpolitikára gyakorolt befolyásáról.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely a történelmi elbeszélést személyes anekdotákkal ötvözi.
⬤ Jelentős személyiségek és első kézből származó tapasztalatok nyújtanak betekintést.
⬤ Mély gondolkodásra ösztönöz a katonai és politikai döntésekkel kapcsolatban.
⬤ Az olvasók által kiemelten ajánlott a fontossága és átfogó jellege miatt.
⬤ Néhány olvasó túl hosszúnak és információdúsnak találta a könyvet.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy esetleg elfogult a katonai érdekekkel szemben, vagy katonaságellenes hangnemet üt meg.
⬤ Néhányan az alternatív nézőpontok alaposabb feltárását kívánták, különösen a baloldali nézőpontok tekintetében.
(62 olvasói vélemény alapján)
Az An American Requiem és a Constantine's Sword című könyvek National Book Award-díjas szerzőjétől egy átfogó, mégis bensőséges pillantást vet a Pentagonra és annak Amerikára gyakorolt hatalmas - gyakran rejtett - hatására.
Ez a mérföldkőnek számító, mítoszromboló mű Amerika leghatalmasabb intézményének, az azt létrehozó embereknek és a belőle fakadó patológiáknak a krónikája. James Carroll egy ellentmondásos tézist bizonyít: a Pentagon megalakulása óta a kormányzat vagy a társadalom bármelyik hatalmának ellenőrzésén kívül működik. Ez a legnagyobb, leglazább ágyú az amerikai történelemben, és egyetlen intézmény sem változtatta meg jobban ezt az országot. Érvei alátámasztásához gyakran hátborzongató bizonyítékok tárházát vonultatja fel. Elmondja, hogyan érte el az "épület" és lakói azt, amit Eisenhower "a helytelen hatalom katasztrofális emelkedésének" nevezett - Németország és Japán példátlan légi bombázásától a második világháború idején Németország és Japán példátlan légi bombázásától Irak "sokkolásáig és félelemkeltéséig". Felvázolja az USA kolosszális nukleáris felszerelését, amely messze felülmúlta a Szovjetunióét, és túlélte azt. Feltárja, hogy az épület milyen következetesen talált új ellenségeket, miközben a régi fenyegetések - és finanszírozás - elpárologtak. Bemutatja, hogy a Pentagon politikája hogyan vezetett az Egyesült Államok közömbösségéhez a népirtás járványa iránt az 1990-es években. És megmutatja, hogy a Pentagont 9/11-én megtámadó erők pontosan hatvan évvel korábban, 1941. szeptember 11-én indultak el, amikor a hadszíntér alapkőletétele megtörtént.
Carroll gazdag személyes tapasztalatokra támaszkodik (apja több mint húsz évig volt a Pentagon vezető tisztviselője), valamint kimerítő kutatásokra és több tucatnyi, washingtoni bennfentessel készített interjúra. Az eredmény egy nagyszabású, mégis bensőséges történelmi mű, amely szemérmetlenül polemikus és személyes, de tévedhetetlenül tényszerű. Olyan szélességgel és koncentrációval, amilyet más könyv nem tudott felmutatni, megmagyarázza, mivé vált Amerika az elmúlt hatvan évben.
