Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák a természet, a mitológia és az etika témáinak éleslátó és tudományos megközelítése iránti nagyrabecsülés, valamint a későbbi filozófiai fejlemények kezelését és az időnkénti pontatlanságokat érintő kritikák keveredése mellett szólnak. Az olvasók gazdagítónak és inspirálónak találták a könyvet, ugyanakkor néhányan úgy érezték, hogy a könyv egyes részei nem elég mélyek, vagy módszertani hibákat tartalmaznak.
Előnyök:A könyv filozófiai bemutatásában felbecsülhetetlen értékű meglátásokat és világosságot nyújt. Sok recenzens dicsérte Hadot stílusát, és különösen látványosnak találták a könyv első kétharmadát, amelyben nagy hangsúlyt kap a mitológia és az etika. A könyvet inspirálónak, varázslatosnak írják le, és a művészet, az irodalom és az összehasonlító vallástudomány iránt érdeklődőknek ajánlják.
Hátrányok:A kritikák között szerepel, hogy a könyv utolsó részét fejletlennek és foltosnak érzik, különösen a 19. és 20. századi gondolatok tárgyalása során. Néhány hivatkozást hanyagnak ítéltek, ami frusztrációhoz vezet. Aggályokat fogalmaztak meg néhány érvelés sietségével kapcsolatban is, és helyenként felelőtlen tudományossággal vádolták.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Veil of Isis: An Essay on the History of the Idea of Nature
Könyv tartalma:
Közel huszonötszáz évvel ezelőtt a görög gondolkodó, Hérakleitosz állítólag kimondta a rejtélyes szavakat: "Phusis kruptesthai philei".
Pierre Hadot e lebilincselő tanulmányának tárgya, hogy ez az aforizma, amelyet általában úgy fordítanak, hogy "A természet szeret rejtőzködni", hogyan kísérti azóta is a nyugati kultúrát. A fátyolos Isis istennő allegorikus alakját alapul véve, valamint a régiek és későbbi gondolkodók, például Goethe, Rilke, Wittgenstein és Heidegger munkásságára támaszkodva Hadot nyomon követi Hérakleitosz szavainak egymást követő értelmezéseit.
Hadot úgy találja, hogy a "Természet szeret rejtőzködni" idővel azt jelentette, hogy minden, ami él, hajlamos meghalni; hogy a Természet mítoszokba burkolózik; és (Heideggernél) hogy a Lét lelepleződik, miközben elrejti magát. Eközben a kijelentést arra használták, hogy a természeti világ átláthatatlanságától kezdve modern szorongásunkig mindent megmagyarázzon. Ezekből a kaleidoszkópszerű értelmezésekből és felhasználásokból két, egymásnak ellentmondó természetszemlélet rajzolódik ki: a prométheuszi, vagyis a kísérletező-kereső szemlélet, amely a technológiát a természet fátyolának lerántására és titkainak feltárására szolgáló eszközként fogadja el; és az orfikus, vagyis a szemlélődő-poétikus szemlélet, amely szerint a természetnek ez a lerántása súlyos vétek.
E két szemlélet helyett Hadot egy olyan szemléletet javasol, amelyet Rousseau, Goethe és Schelling romantikus látásmódja sugall, akik a fátyolos Íziszben a fenséges allegorikus kifejezését látták. "A természet a művészet és a művészet a természet" - írja Hadot, arra invitálva bennünket, hogy öleljük magunkhoz Isist és mindazt, amit képvisel: a művészet intenzíven tudatosítja bennünk, hogy mi magunk nem csupán körülvettük a természetet, hanem a természet részei is vagyunk.
