Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Pierre Hadot filozófussal készített interjúk sorozatát mutatja be, amelyek a filozófiáról mint gyakorlati életmódról vallott nézeteire összpontosítanak, hangsúlyozva az ókori filozófiákkal, különösen a sztoicizmussal való foglalkozás fontosságát. A recenzensek általában dicsérik Hadot mély tudását, az olvasók inspirálására való képességét és a könyv gondolatébresztő tartalmát. Egyes kritikák azonban kiemelik a könyv akadémikus jellegét, azt sugallva, hogy a meglátások kevésbé alkalmazhatók olyan személyek számára, akik nem tartoznak a „kiváltságos értelmiségi” kategóriába.
Előnyök:⬤ Hadot mély tudása és művelt volta átüt, betekintést nyújtva a különböző filozófiai hagyományokba.
⬤ A könyv elgondolkodtató és inspiráló, arra ösztönzi az olvasót, hogy a filozófiai tanításokat saját életében is alkalmazza.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a filozófiáról mint gyakorlatról, nem pedig mint elméleti diszciplínáról.
⬤ Hadot elismert, rendkívül intelligens és szókimondó író.
⬤ Az interjúkból kiderül Hadot személyes integritása és a filozófia iránti szenvedélye.
Hátrányok:⬤ A könyv nehéz lehet a Hadot munkásságát vagy filozófiai fogalmait nem ismerő kezdőknek.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy elsősorban egy akadémiai vagy kiváltságos közönségnek szól, és így kevésbé érthető az átlagemberek számára.
⬤ A jelen pillanatban való életre való összpontosítás egyesek számára túlságosan leegyszerűsítőnek tűnhet, figyelmen kívül hagyva a boldogság és a beteljesülés összetettségét.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Present Alone Is Our Happiness: Conversations with Jeannie Carlier and Arnold I. Davidson
Könyv tartalma:
Pierre Hadot ebben a ragyogóan művelt és precíz vitákat tartalmazó könyvben kifejti, hogy az ókoriak számára a filozófia nem redukálható egy elméleti rendszer felépítésére: mindenekelőtt arról kellett dönteni, hogyan éljük az életünket.
Az ókori filozófia egyik legbefolyásosabb történésze, Hadot ügyesen használja fel az ókori filozófusokat arra, hogy megvilágítsa eszméik jelentőségét a mai életben. Ebben a könyvben, amely ideális bevezetés Hadot tudományosabb, Mi az ókori filozófia? című könyvéhez, megtudhatjuk, hogy epikureusnak lenni nem csupán annyit jelent, mint epikureusnak gondolkodni; olyan életmódot kell elfogadnunk, amelyben a vágyak korlátozása a boldogság feltétele.
Arisztotelészinek lenni hasonlóképpen azt jelenti, hogy olyan életet választunk, amely magában foglalja a szemlélődést, cinikusnak lenni pedig azt jelenti, hogy követjük Diogenészt a hétköznapi konvenciók és a hétköznapi emberek mentalitásának elutasításában. Ha oly sok ókori filozófus iskolákat alapított, magyarázza Hadot, az éppen azért volt, mert azt javasolták, hogyan éljük meg az életet a mindennapokban. Itt tanuljuk meg, hogy a filozófia története több volt, mint egy diskurzus története.
A görög filozófia alapító szövegei ugyanis konkrét körülmények között és kontextusban végzett szóbeli gyakorlatok feljegyzései voltak, amelyek legtöbbször a diákok és konkrét beszélgetőpartnerek közötti párbeszédet jelentették, akik a diákjaik valós létezésére akartak fényt deríteni. E könyv, amely Hadot személyes útvonalát is megható módon követi nyomon, óriási hozzájárulása az, hogy közvetlen nyelven és számos példán keresztül emlékeztet bennünket arra, amit a filozófia elméleti aspektusa gyakran elfed: a filozófia életszerű és egzisztenciális dimenzióira.
