Az utazó fája: Utazás a Karib-szigeteken át

Olvasói vélemények

Patrick Leigh Fermor A Traveller's Rosetta Stone című könyve gazdag és informatív úti beszámoló a Karib-tengerről a háború utáni korszakból, amelyet buja próza és a szigetek kultúrájának és történelmének mélyreható feltárása jellemez. Fermor egyedülálló képessége, hogy személyes élményeit történelmi összefüggésekkel szövi össze, magával ragadó olvasmánnyá teszi a könyvet, bár egyesek talán túlságosan díszesnek találják írói stílusát.

⬤ Gyönyörű és költői nyelvezet, amely szemléletesen írja le a karibi szigeteket.
⬤ Gazdag történelmi kontextus, amely növeli az olvasó megértését a kultúráról és a földrajzról.
⬤ A szigetek részletes feltárása, különösen a voodoo és a társadalmi hatások egyedi perspektívái.
⬤ Mélyen bevonja az olvasót a helyi hagyományokba és tapasztalatokba.
⬤ Magával ragadó azok számára, akik szeretik az utazási írásokat, és szeretnék megérteni a Karib-tenger múltját, mielőtt a turizmus elterjedt volna.

⬤ Néhány olvasó talán túlságosan virágosnak és nagyképűnek találja a prózát.
⬤ Az írói stílus néhány modern olvasó számára elavultnak tűnhet.
⬤ Bizonyos részek túlságosan részletesek lehetnek, ami lassabb olvasási tempóhoz vezet.
⬤ A könyv hossza és sűrűsége kihívást jelenthet azok számára, akik nem szoktak hozzá a gazdag leírásokhoz.

(47 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Traveller's Tree: A Journey Through the Caribbean Islands

Könyv tartalma:

Az 1940-es évek végén Patrick Leigh Fermor, akit ma már széles körben a huszadik század egyik legnagyobb utazási írójaként tartanak számon, elindult, hogy felfedezze a Karib-tenger akkoriban viszonylag kevéssé látogatott szigeteit.

Leigh Fermor első könyve, Az utazó fája (The Traveller's Tree) nem egy átfogó politikai vagy történelmi tanulmány a térségről, hanem inkább a saját élénk, sajátos benyomásait adja közre többek között Guadeloupe-ról, Martinique-ról, Dominicáról, Barbadosról, Trinidadról és Haitiről. Itt végignézzük, ahogy Leigh Fermor végigsétál a vidéki poros utakon és az egykori gyarmati fővárosok széles sugárútjain, egyaránt otthonosan mozog a parasztok és az elit, a munkások és a művészek között.

Acéldob-zenekarokat hallgat, gyönyörködik a havannai karnevált záró kongói táncban, és megfigyeli a vodou és a rasztafári szertartásokat, mindezt azzal a nagylelkű kíváncsisággal és könnyed tanulékonysággal, amelyet az olvasók a későbbi klasszikus beszámolóiból, Az ajándékok ideje és Az erdő és a víz között című műveiből ismerhetnek.