Bálvány és távolság: Öt tanulmány

Olvasói vélemények

A recenzió „Az özvegyi ikon” című művet úgy mutatja be, mint egy komplex és mély elmélkedést jelentős filozófiai alakokról, kiemelve mind elmélkedéseinek mélységét, mind pedig az olvasók számára támasztott kihívásokat. Miközben dicséri Marionnak az emberi törekvés és annak metafizikai dimenzióinak feltárását, a recenzens kritizálja a női perspektíva vélt elhanyagolását, ami olyan elfogultságot sugall, amely korlátozza a könyv befogadó jellegét.

A könyv elismerésre méltóan mély és átgondolt elmélkedése olyan jelentős filozófiai alakokról, mint Nietzsche és Heidegger. Az emberi törekvésekkel kapcsolatos jelentős fogalmakkal foglalkozik, és egyedülálló víziót kínál egy dinamikus, fejlődő világegyetemről. A recenzens úgy találja, hogy az „ajándék” és az „adás” feltárása értékes hozzájárulás a filozófiai vitákhoz.

A kritika szerint a könyv nyilvánvalóan elhanyagolja a női szempontokat, és nagymértékben támaszkodik a teológiai fogalmakra, amit a recenzens szűklátókörűnek tart. A világegyetem női generatív aspektusainak figyelmen kívül hagyása miatt a recenzens úgy látja, hogy Marion munkája potenciálisan bálványimádó és szektás, ami korlátozza filozófiai befogadhatóságát.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Idol and Distance: Five Studies

Könyv tartalma:

Jean-Luc Marion e korai teológiai szövegét élesen jellemzi a kor és a hely (az 1970-es évek Párizsa), mégis feltűnően mély rezonanciát mutat legújabb, úttörő és egyre szélesebb körben tárgyalt fenomenológiájával.

És bár Marion ragaszkodni akar majd a teológiai és a fenomenológiai projekt közötti világos különbségtételhez, mindkettőt a másik fényében olvasni mind a teológiai, mind a filozófiai olvasó számára tanulságos lehet - és talán mindenekelőtt annak az olvasónak, aki egyszerre mindkét irányba akar olvasni, annak az olvasónak, akit a kölcsönhatás és eldönthetetlenség azon pontjai foglalkoztatnak, ahol a teológia és a filozófia végtelenül összetett módon tájékoztatja, provokálja és kihívást jelent egymásnak. Mind teológiai, mind fenomenológiai projektjeiben Marion központi törekvése, hogy az abszolútumot vagy a feltétlent (legyen az a teológia Istene vagy a fenomenológia jelensége) megszabadítsa az emberi gondolkodás és nyelv különböző korlátaitól és előfeltételeitől, minden metafizika, és mindenekelőtt a modern metafizika alapos kritikáját vonja maga után, amelynek középpontjában az aktív, spontán szubjektum áll, amely Descartes-tól Hegelen át Nietzschéig foglalkoztatja a modern filozófiát.