Bevezetés a II. vatikáni zsinatba mint folyamatos teológiai eseménybe

Olvasói vélemények

A könyv részletesen elemzi, hogy a II. vatikáni zsinat dokumentumai hogyan kapcsolódnak a jelentős teológusok munkáihoz, és betekintést nyújt a kinyilatkoztatás tételes felfogásától a személyesebb szemlélet felé való átmenetbe. A szerző, Levering módszeresen vizsgálja a II. vatikáni zsinat mind a négy konstitúcióját, és összefüggésbe hozza azokat a zsinatot inspiráló különböző teológusok gondolkodásával.

A könyv sikeresen kapcsolja össze a II. vatikáni dokumentumokat a nagy teológusok befolyásos gondolataival, egyedülálló perspektívát kínálva. Elismerést érdemel mélyreható elemzéséről, különösen a teológiai fogalmak kortárs és történelmi kontextusban való tárgyalása során. Az olvasók nagyra értékelik Levering átgondolt vizsgálatát és a különböző teológiai értelmezések közötti különbségtételeket.

Egyes kritikusok megjegyzik, hogy egyes kulcsfontosságú teológusokra, például von Balthasarra, Rahnerre és Kungra korlátozottan összpontosít, azt sugallva, hogy ezeket a személyiségeket a II. vatikáni zsinat összefüggésében vagy túlhangsúlyozták, vagy nem megfelelően vizsgálták. Az elemzésben érzékelhető egyfajta elfogultság is a progresszívebb értelmezésekkel szemben, különösen az olyan modern egyházi személyiségek tárgyalása során, mint Ferenc pápa.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

An Introduction to Vatican II As An Ongoing Theological Event

Könyv tartalma:

A kortárs tudósok gyakran hivatkoznak a "II. vatikáni zsinat eseményére", de milyen esemény volt ez? A CUA Press Sacra Doctrina című új sorozatának első könyvében Matthew Levering arra vezeti olvasóit, hogy a zsinatot "teológiai eseményként" lássák - egy olyan időszakként, amely megerősítette és folytatta Isten Krisztusban való önkinyilatkoztatását az egyház új történelmi korszakában.

Ez egy bevezetés a II. vatikáni zsinatba, amely részletes összefoglalást ad a négy központi dokumentum - a dogmatikai konstitúciók - mindegyikéről, majd magyarázatot ad az értelmezésükhöz. Más bevezetésekkel ellentétben, amelyek kevés figyelmet fordítanak arra a teológiai talajra, amelyben a II. vatikáni zsinat dokumentumai csíráztak, Levering minden egyes konciliáris konstitúciót a korszak egy-egy kulcsfontosságú teológiai szerzőjének fényében olvasható: Ren Latourelle SJ a Dei Verbum (személyek és tételek); Louis Bouyer CO a Sacrosanctum Concilium (aktív részvétel); Yves Congar OP a Lumen Gentium (igaz és hamis reform); és Henri de Lubac SJ a Gaudium et Spes (természet és kegyelem).

Ez a teológiai esemény "folyamatos", bizonyítja Levering, az egyes fejezetekben nyomon követve a zsinat lezárásától napjainkig tartó teológiai vitákat, és azokat a nehézségeket, amelyekkel az egyház továbbra is szembesül, amikor minden hívő egyre mélyebb részvételére buzdítja Jézus Krisztusban. Ennek fényében a könyv utolsó fejezete a II. vatikáni zsinat historizáló (Massimo Faggioli) és krisztológiai (Robert Imbelli) értelmezését hasonlítja össze, azzal érvelve, hogy a historizmus alááshatja a zsinatnak a Krisztusban gyökerező reform és megújulás iránti alapvető vágyát. A következtetés foglalkozik a Henri de Lubac, Joseph Ratzinger és Yves Congar által a zsinat után felvetett, a szekularizációval és a hit elvesztésével kapcsolatos aggodalmakkal, és amellett érvel, hogy a kortárs II. vatikáni tudományosságnak komolyabban kell vennie ezeket az aggodalmakat.