Bizánci vallásjog a középkori Itáliában

Eredeti címe:

Byzantine Religious Law in Medieval Italy

Könyv tartalma:

Dél-Olaszországot a tizenegyedik század végén a normann Hauteville-dinasztia hódította meg, több mint ötszáz év folyamatos bizánci uralom után. A régió görög keresztény lakosai egy csapásra elszakadtak bizánci ortodox honfitársaiktól, és a római katolikus pápák szellemi és jogi fennhatósága alá kerültek. Ennek ellenére továbbra is követték a bizánci egyház vallási törvényeit; a bizánci kánonjog harminchat fennmaradt kézirata közül, amelyek a tizedik és tizennegyedik század között készültek, a legtöbb a normann hódítás utáni évszázadokból származik.

A bizánci vallásjog a középkori Itáliában e kéziratok történeti tanulmánya, amely azt vizsgálja, hogy a középkori Dél-Itália görög keresztényei hogyan és miért használták ezeket a kéziratokat olyan sokáig a bizánci uralom megszűnése után is. A könyv első része áttekintést nyújt a forrásanyagról és az italo-görög kereszténység történetéről. A második rész az italo-görög kánonjogi kéziratok fejlődését vizsgálja a bizánci uralom utolsó évszázadától a XII. század végéig, azzal érvelve, hogy a normannok pápai hatalommal szembeni ellenállása olyan laissez faire légkört teremtett, amelyben a görög keresztények továbbra is zavartalanul követhették a bizánci vallási jogot. Végül a harmadik rész a pápaság sikeres erőfeszítéseit elemzi, hogy a késő középkorban érvényesítse joghatóságát Dél-Itália felett. Bár ez a bizánci kánonjognak mint hatékony jogrendszernek a régióban véget vetett, az italo-görögök továbbra is jogi örökségükre támaszkodtak, hogy magyarázzák és igazolják megkülönböztető jellegüket.

Vallási szertartásaikat latin szomszédaiknak.