Catch the Fire

Olvasói vélemények

A könyv a karizmatikus kereszténység kontextusában átfogó képet nyújt az áztató imáról, különös tekintettel annak történelmi gyökereire és szociológiai vonatkozásaira. A szerzők részletesen bemutatják, hogy az ima során adott testi reakciók hogyan kapcsolódnak a szolgálatra való felhatalmazáshoz, valamint az istenszeretet olyan modelljét tárják fel, amely az ima átalakító erejét hangsúlyozza.

A könyv jól kutatott, és olyan lenyűgöző perspektívát kínál, amelyben keverednek a szociológiai és teológiai meglátások. Magával ragadó elbeszélő stílusban jelenik meg, ami hozzáférhetővé és olvasmányossá teszi.

Néhány olvasó talán túlságosan hiánypótlónak találja a konkrét vallási gyakorlatokra való összpontosítást, ami esetleg korlátozza a karizmatikus hagyományokat nem ismerő szélesebb közönség számára való vonzerejét.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A karizmatikus megújulás egyik legújabb jelensége az 1990-es évek közepén Torontóban zajlott le.

A "Torontói Áldás" néven közismert és a Vineyard egyház egykori vezetői, John és Carol Arnott által működtetett megújulást a kontrollálhatatlan nevetésről, sírásról, nyelveken szólásról, állati hangokról és a földre esésről szóló beszámolók határozták meg az istentisztelet alatt. A szimpatizáns keresztények felkarolták ezeket a gyakorlatokat, míg mások, akik úgy vélték, hogy az istentiszteletnek ez a formája a látványosságra épül, elutasították őket.

Az 1990-es évek végére a legtöbben úgy gondolták, hogy a megújulásnak vége. Mégis, a huszonegyedik század első évtizedében a szerzők - egy szociológus és egy teológus - hallották a pletykákat, hogy a torontói egyház, amely ma már "Catch the Fire" néven ismert, még mindig tart tömeggyűléseket, amelyeken több mint 2000 ember vesz részt. Arról is értesültek, hogy kialakulóban van az "áztató ima" gyakorlata, a pünkösdi-karizmatikus ima adaptációja, amely - a résztvevők és a vezetők állítása szerint - megkönnyíti és kiterjeszti az isteni szeretet befogadását, hogy azt a megbocsátás, a kiengesztelődés, az együttérzés és a jótékonyság cselekedeteiben adják tovább.

Az áztatás - fedik fel a szerzők - olyan gyakorlatok metaforája, mint a Lélekben való megpihenés, a lelki ajándékokért való imádkozás, a gyógyítás, a prófétálás, az átadás, és támogatja az általános karizmatikus lelkiséget. Wilkinson és Althouse a "Catch the Fire" konferenciákon, gyülekezetekben és házi összejöveteleken járva az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Új-Zélandon első kézből figyelték meg, hogyan áztatják az embereket, mit jelent az áztatás, és miért tartják az áztatást fontos gyakorlatnak a karizmatikusok körében.