Olvasói vélemények
Összegzés:A „Chesapeake Requiem” kritikái szerint a könyv jól megírt és éleslátó beszámoló a Tangier-sziget lakóinak életéről, kiemelve küzdelmeiket és egyedülálló életmódjukat az éghajlatváltozással szemben. Earl Swift elbeszélését mélységéért, érzelmi visszhangjáért és újságírói integritásáért dicsérték. Néhány olvasó azonban tolakodónak találta a szerző politikai nézeteit, és hiányolta a szigeti élet bizonyos aspektusainak, különösen a nők szerepének feltárását.
Előnyök:⬤ Szuggesztív és jól megírt próza.
⬤ A vízi munkások életének és a Tanger-sziget kultúrájának részletes bemutatása.
⬤ Éleslátó kommentár az éghajlatváltozásról és a közösség nehézségeiről.
⬤ Kiegyensúlyozott kép a szigetlakók erősségeiről és gyengeségeiről, indokolatlan szentimentalizmus nélkül.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely leköti az olvasók figyelmét.
Hátrányok:⬤ A szerző politikai nézeteinek időnkénti kifejtése, amit néhány olvasó zavarónak talált.
⬤ A nők és a gyermekek közösségben betöltött szerepének érzékelhető hiánya.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv néhol ismétlődik.
⬤ A helyi közösség éghajlatváltozáshoz és külső segítséghez való hozzáállásának kritikája, amit néhányan frusztrálónak találtak.
(137 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Chesapeake Requiem: A Year with the Watermen of Vanishing Tangier Island
Könyv tartalma:
A NEW YORK TIMES BESTSELLERE.
A Chesapeake-öböl közepén élő, kétszáz éves kagylós közösség briliáns, lélekbemarkoló és időszerű portréja, amely a kihalás szélén áll.
Az év legjobb könyve: Washington Post, NPR, Outside, Smithsonian, Bloomberg, Science Friday, Christian Science Monitor, Chicago Review of Books, és Kirkus.
"GYÖNYÖRŰ, KÍSÉRTETIES ÉS IGAZ." -- Hampton Sides - "Gyönyörű. EGY IGAZÁN FIGYELEMRE MÉLTÓ KÖNYV." -- Beth Macy - "GRIPPING. FANTASZTIKUS." -- Outside - "FELEMELŐ." -- Washington Post - "HATALMAS." -- Bill McKibben - "ÉLŐ. MEGRÁZÓ ÉS MEGHATÓ." -- Science - "MESTERI NARRATÍV." -- Christian Science Monitor- "AZ ÉV LEGJOBB NONFIKTÍV KÖNYVE." -- Stephen L. Carter/Bloomberg
A virginiai Tangier-sziget az amerikai tájban egyedülálló közösség. A John Smith által 1608-ban feltérképezett, az amerikai forradalom idején benépesített aprócska sárfolt 470 szívós embernek ad otthont, akik elszigetelt és kihívásokkal teli életet élnek, egyik lábukkal a 21. században, a másikkal pedig régmúlt időkben. Honfitársaiktól az ország legnagyobb torkolata választja el őket, és egy tizenkét mérföldes hajóút választja el őket a gyakran viharos vízen - ugyanazon a vízen, amely generációk óta Tangier kis halászhajókból álló flottáját a méltán értékes Chesapeake-öböl kék rákjának fő forrásává tette, és amely a szigetet a világ puha kagylórák fővárosaként tartja számon.
Hosszú történelme ellenére és kitartása ellenére Tanger eltűnőben van. A víz, amely régóta fenntartotta, napról napra, hullámról hullámra eltünteti a szigetet. Tangier 1850 óta elveszítette szárazföldjének kétharmadát, és partvonala még mindig évente tizenöt métert húzódik vissza - ami azt jelenti, hogy ez a mesés hely valószínűleg az amerikai városok közül elsőként fogja elszenvedni a klímaváltozás hatásait. Szakértők úgy számolnak, hogy a szövetségi kormány hősies beavatkozása nélkül a szigetlakók huszonöt éven belül kénytelenek lehetnek elhagyni otthonukat. Eközben az elődeik sírjait felnyitják a közeledő áradások, a konzervatív és mélyen vallásos tangeriek pedig a végidőkről elmélkednek.
A Chesapeake Requiem a sziget múltjának, jelenének és bizonytalan jövőjének intim pillantása, egy elismert újságíró tollából, aki az elmúlt két év nagy részét azzal töltötte, hogy Tangier lakói között élt, együtt halászott és osztrigázott a vízi munkásokkal, és megfigyelte a hosszú hagyományokat és a furcsa szokásokat. Egy olyan világ megrendítő története rajzolódik ki, amely már majdnem elszállt - és egy élvonalbeli jelentés számtalan tengerparti közösség közelgő sorsáról.
