Olvasói vélemények
Összegzés:Daniel Heller-Roazen „Echolalias” című könyve a nyelvet inkább a felejtés és a veszteség, mint az elsajátítás szemszögéből vizsgálja, a többnyelvűségre és a nyelvi fejlődés összetettségére összpontosítva. A könyvet intellektuális mélysége és kulturális vonatkozásai miatt dicsérik, bár egyes olvasók számára tudományos jellege miatt kihívást jelenthet.
Előnyök:⬤ Szellemi mélységben és kulturális utalásokban gazdag.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a nyelvről, a felejtésre és a veszteségre összpontosítva.
⬤ A nyelvtanulással és a többnyelvűséggel kapcsolatos elgondolkodtató meglátásokkal köti le az olvasót.
⬤ Jól tagolt 21 fejezetre tagolódik, lehetővé téve a fokozatos olvasást.
Hátrányok:⬤ Egyes fejezetek túlságosan eruditívek lehetnek az általános olvasók számára.
⬤ A hivatkozások összetettsége kihívást jelenthet azok számára, akik nem ismerik a több nyelvet.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Echolalias: On the Forgetting of Language
Könyv tartalma:
A beszéd fennmaradásának és eltűnésének mélyreható filozófiai vizsgálata az egyénekben és a nyelvi közösségekben.
Ahogy a beszédet el lehet sajátítani, úgy lehet elveszíteni is. A beszélők elfelejthetnek szavakat, kifejezéseket, sőt egész nyelveket is, amelyeket valaha ismertek; az idők folyamán a népek is elengedik az egykor az övék volt nyelveket, ahogy a nyelvek eltűnnek és átadják helyüket az őket követő más nyelveknek. Daniel Heller-Roazen az Echolalias című könyvében a nyelvi felejtés sokféle formájáról elmélkedik, és messzemenő filozófiai vizsgálatot kínál a beszéd fennmaradásáról és eltűnéséről. Huszonegy rövid fejezetben mozog a klasszikus, a középkori és a modern kultúra között, a beszéd, az írás, az emlékezet és a feledés összefüggéseit vizsgálva.
Heller-Roazen az irodalomból, a filozófiából, a nyelvészetből, a teológiából és a pszichoanalízisből merítve példáit, azt vizsgálja, hogy a beszéd mulandósága milyen pontokon vált kérdéssé azokban a művészetekben, diszciplínákban és tudományokban, amelyekben a nyelv kiemelkedő szerepet játszik. Legyen szó Ovidiusról, Dantéról vagy a modern fikcióról, a klasszikus arab irodalomról vagy a francia nyelv születéséről, a strukturalista nyelvészetről vagy Freud afáziáról szóló írásairól, Heller-Roazen tisztán, pontosan és élesen vizsgálja a nyelv elfelejtésének formáit, hatásait és végső következményeit. A beszédben, állítja, a rombolás és az építés gyakran elválaszthatatlannak bizonyul. A népek körében az egyik nyelv eltűnése egy másik nyelv megjelenését jelezheti; az egyének körében a beszéd elmúlásának tapasztalata állhat az irodalmi, filozófiai és művészeti alkotások hátterében.
A csecsemő gügyögésétől a bábeli örökségig, a judaizmus és az iszlám szent nyelveitől a holt nyelv fogalmáig és a száműzött és veszélyeztetett nyelvek mai politikai jelentőségéig Echolalias elegáns, tanulságos és eredeti filozófiai útvonalat követ, és arra hív, hogy új módon gondolkodjunk el a felejtő, beszélő állat természetéről.
