Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák a 'Mindenki ellensége: A kalózkodás és a nemzetek joga” című könyv a kalózkodás történelmi és jogi szemszögből történő vizsgálatát emeli ki, hangsúlyozva a kalózkodás összetett természetét és a jogon belüli kétértelműségét. Míg a szerző, Daniel Heller-Roazen, a téma és annak politikai vonatkozásainak tudományos vizsgálatát nyújtja, egyes kritikusok szerint a könyv következetlen és a kortárs kérdések szempontjából nem releváns.
Előnyök:A könyvet tudományos munkaként jellemzik, amely hatékonyan követi nyomon a kalózkodás történetét és vizsgálja annak jogi összefüggéseit. Foglalkozik filozófiai megfontolásokkal, és merész következtetéseket kínál az ellenség természetével kapcsolatban a modern konfliktusokban, különösen az örökös háborúskodás összefüggésében.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak a szerző érvelésének következetlenségeire, valamint arra, hogy a szerző szelektíven összpontosít bizonyos történelmi példákra, míg másokat, például a Szomália partjainál zajló kortárs kalózkodást kihagy. Az utolsó fejezetben Immanuel Kant gondolataira való támaszkodást kritizálják, mivel az nem kapcsolódik az elsődleges témához, és számos kérdést hagy megválaszolatlanul a joghatósággal és a modern kalóztámadások minősítésével kapcsolatban.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Enemy of All: Piracy and the Law of Nations
Könyv tartalma:
Egy figyelemre méltó ellenfél filozófiai genealógiája: a kalóz, az egyetemes ellenség kortárs paradigmájának kulcsa.
A kalóz az emberiség eredeti ellensége. Ahogy Cicero híres megjegyezte, vannak bizonyos ellenségek, akikkel az ember tárgyalhat, és akikkel, ha a körülmények engedik, fegyverszünetet köthet. De van olyan ellenség is, akivel hiábavalóak a szerződések, és a háború szüntelenül tart. Ez a kalóz, akit az ókori jogászok "mindenek ellenségének" tartottak. Ebben a könyvben Daniel Heller-Roazen rekonstruálja a kalóz változó helyét a jogi és politikai gondolkodásban az ókortól a középkoron át a középkorig, az újkorig és a jelenkorig, bemutatva egy figyelemre méltó ellenfél filozófiai genealógiáját. Ma, érvel Heller-Roazen, a kalóz adja a kulcsot az egyetemes ellenség kortárs paradigmájához. Ez egy jogi és politikai kivételes személy, aki nem bűnöző és nem ellenség, és aki egy területen kívüli régióban él. Egy ilyen ellenséggel szemben az államok rendkívüli csatákat vívhatnak, a jólét és a biztonság nevében rendőri politikát folytathatnak és katonai intézkedéseket igazolhatnak. Heller-Roazen a kalózkodást négy feltétel együttállásában határozza meg: a területi joghatóságon kívüli régió; olyan ügynökök, akik nem azonosíthatók egy bevett állammal; a bűnügyi és politikai kategóriák közötti különbségtétel összeomlása; és a háború fogalmának átalakulása.
A kalózkodás paradigmája ma is érvényben van. Amikor olyan, a jogállamiságon kívüli régiókról hallunk, ahol "válogatás nélküli agressziót" követtek el "az emberiség ellen", el kell kezdenünk felismerni, hogy ezek kalózcselekmények. Gyakran a távoli múlt részének tekintik, de mindannyiunk ellensége ma közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Sőt, talán soha nem volt még közelebb.
