Egy minőségi hölgy

Olvasói vélemények

Frances Hodgson Burnett „A Lady of Quality” című könyve Clorinda Wildairst, egy lázadó lányt követi nyomon, aki a kihívásokkal teli neveltetéséből nővére hite és saját elszántsága révén válik minőségi hölggyé. Az elbeszélés az átalakulás, a hűség és a társadalmi elvárásokkal szembeni küzdelem témáit járja körül, és egy lebilincselő szerelmi történetben csúcsosodik ki. Az írói stílus azonban egyes olvasók számára virágzó és kihívást jelentő lehet, így a különböző közönség számára vegyes élményt jelent.

⬤ Erős jellemfejlődés és a főhős átalakulása.
⬤ Magával ragadó és lebilincselő szerelmi történet.
⬤ A személyes fejlődés, a hűség és az erkölcs témái jól kirajzolódnak.
⬤ A könyv a modern elbeszélésekhez képest üdítő perspektívát nyújt.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amelyet néhány olvasó nagyra értékel.

⬤ Néhány olvasó a nyelvezetet és a stílust elavultnak és nehezen áttekinthetőnek találja.
⬤ A történetet egyesek túlságosan melodramatikusnak és kiszámíthatónak érezhetik.
⬤ A főhős túlságosan önzőnek tűnhet.
⬤ Nem olyan melegszívű és megközelíthető, mint Burnett gyerekkönyvei.
⬤ Az elbeszélés és a témák egyes részei túl hagyományosnak vagy régimódinak tűnhetnek.

(69 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Lady of Quality

Könyv tartalma:

TARTALOM I. 1690. november huszonnegyedik napja, 1. oldal II. Amelyben Sir Jeoffry találkozik utódaival, 4. oldal III. Amelyben Sir Jeoffry áldott társai tósztot mondanak, 9. oldal... XXIV. A galambok az ablakpárkányon ültek, és halkan kukorékoltak és kukorékoltak, 115. oldal I. 1690. NOVEMBER HÚSZNEGYEDIK NAPJA Egy téli reggelen, 1690 végén, amikor a nap halványan és vörösen sütött az enyhe ködön keresztül, Wildairs Hall udvarán nagy lárma támadt kutyák csaholásától, hangos hangoktól és lovak csattogásától.

Mivel Sir Jeoffry vadászni készült, és mivel egy kolerikus természetű, nagy és hangos ember volt, aki még akkor is káromkodott és lármázott, amikor jó kedve volt, a barátaival való kilovaglása minden alkalommal zajos felfordulással járt. Ezen a reggelen ez még a szokásosnál is jobban így volt, mert olyan vendégek voltak vele, akik előző nap érkeztek a házába, és késő estig vacsoráztak és sokat ittak, így a nap folyamán némelyikük fejfájással, némelyikük gyomorrontással, mások pedig csak rosszkedvűséggel találták magukat, ami miatt nyugtalanságukban a lovukat szidták, és hangos, mogorva nevetésben törtek ki, ha egy durva tréfa elhangzott. Sok ilyen tréfa volt, Sir Jeoffry és áldásos társai ugyanis az egész megyében híresek voltak a beszélgetésük szabadosságáról és a szórakozásuk botrányosságáról, és ezen a napon, amikor hangos hangú, esküszegésbe hajló tréfáik a hideg levegőbe zúgtak, jól tették, hogy nem akadtak hölgyek, akik velük lovagoltak volna. Sir Jeoffry volt az, aki mindenkinél hangosabb volt, mert még a többieknél is mélyebben ivott, és bár azzal dicsekedett, hogy mindenkinél jobban bírja az üveget, és minden vendégét az asztal alatt látja, a tegnap esti verekedés rosszkedvűvé és harsányabbá tette. Körbe-körbe járkált, szidalmazta a kutyákat és minősítette a cselédeket, és amikor felült nagy fekete lovára, olyan hangzavar és kutyák csaholása közepette ült fel, hogy a hely olyan volt, mint a pandemónium.

Nagydarab férfi volt, virágos külsejű, fekete szemű, testes, telt testalkatú, és fiatal korában nagy hírnévre tett szert hatalmas erejéről, amely szinte óriásinak számított, valamint a nyeregben és az asztalnál tanúsított hőstetteiről, amikor az üvegek körbejártak. Sok gonosz történet keringett a pökhendiségéről, de ő nem gonosznak tartotta, hanem inkább a világ emberének becsületére vált, mert amikor meghallotta, hogy pletykálnak róla, hangos diadalmas nevetéssel fogadta az információt. Tizenöt éves korában vette feleségül a megye virágzó üdvöskéjét, aki iránt a szenvedélye már régen kihunyt, sőt, a mézeshetekkel együtt el is távozott, amelyek a legrövidebbek voltak, és utána még neheztelt is rá, amiért szerinte engedetlenül viselkedett. Ez a harag azon alapult, hogy bár a nő a házasságkötésük óta minden évben megajándékozta őt egy gyermekkel, kilenc év elteltével még mindig nem született fiú, és mivel keserű ellentétben állt a legközelebbi rokonaival, minden egyes utódot úgy tekintett, mintha rosszat tettek volna vele. Kevés időt töltött a lány társaságában, mert szegény, szelíd, szellemtelen teremtés volt, aki kevés boldogságot talált a sorsában, mivel ura kevés udvariassággal bánt vele, és a gyermekei egymás után betegedtek meg és haltak meg csecsemőkorukban, míg csak kettő maradt belőlük.

Alig emlékezett a létezésére, amikor nem látta az arcát, és ma reggel biztosan nem gondolt rá, más dolgok jártak a fejében, és mégis úgy esett, hogy miközben egy lovászfiú megrövidítette a kengyelt, és szidalmazták az ügyetlenségéért, véletlenül felfelé vetette a tekintetét egy kamraablakra, amely a kövön lévő sűrű borostyánból lesett ki.