Frances Hodgson Burnett - A fehér emberek

Olvasói vélemények

Frances Hodgson Burnett „A fehér emberek” című könyve egy kevésbé ismert novella, amely a halandóság, a túlvilág és a spiritualizmus témáit járja körül Ysobel, egy fiatal lány történetén keresztül, aki szellemeket lát. Az elbeszélés a skót lápvidék hátterében játszódik, és költői írói stílusa és mély érzelmi rezonanciája miatt nagyra értékelik. Az olvasók megnyugtatónak találják a halál és a fizikai világon túli kapcsolatok feltárását, bár egyesek kritizálják egyes kiadásokat a rossz minőség miatt. Régimódi stílusa és spirituális témái talán nem mindenkinek tetszenek, de azok, akik rezonálnak az üzeneteire, gyakran mély olvasmánynak találják.

⬤ Gyönyörűen megírt, elegáns stílus
⬤ elgondolkodtató és vigasztaló felfedezés a halál utáni életről
⬤ gazdagon megidéző helyszín a skót felföld
⬤ gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt alkalmas
⬤ reményteli szemléletet hirdet a halandóságról
⬤ kincs a klasszikus irodalom rajongói számára.

⬤ Egyes kiadásokban gyenge minőségű a próza
⬤ egyes olvasók vékonynak vagy mélység nélkülinek érezhetik
⬤ régimódi stílusa talán nem mindenkinek tetszik
⬤ a főszereplő vonzerejéről és átélhetőségéről megoszlanak a vélemények.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Frances Hodgson Burnett - The White People

Könyv tartalma:

A Fehér emberek című novella az angol-amerikai szerzőtől származik, aki többek között a Kis Lord Fauntleroy és A titkos kert című bestsellerek klasszikus szerzője. Frances Hodgson Burnett a jelen művet elveszett fia, Lionel lelkének ajánlja.

Burnett életrajzírói egyetértenek abban, hogy e veszteség után Burnett depressziója miatt a spiritizmushoz folyamodott. Az egyes szám első személyben elbeszélt történet alapvetően egzisztenciális kérdésekről elmélkedik, például az élet és a halál értelméről, valamint a halál utáni életbe vetett hitről. A The White People Skócia egy távoli, ködös vidékén, a Muircarrie-kastélyban játszódik, és az elbeszélés inkább olyan, mint egy önéletrajz, amelyet a női főszereplő mesél el.

Ő egy nemesi házaspár fiatal örökösnője, aki nemrég halt meg, hogy a kastélyban hagyja őt a szolgák között. Elmeséli, hogy időről időre meglátogatják a Londonból érkező rokonok, és leírja, mennyire különbözik a család többi gyermekétől.

A valahogyan zárkózott női főhősnő látomásokba merül a halálról és az élni akarásról. Az elbeszélés végére azt állítja, hogy minden képzelgése puszta fantázia volt, bár elismeri az ilyen elmélkedések fontosságát.