Értékelés:
A könyv a családi kapcsolatok és a személyes történelem megrendítő feltárása, különösen a szerzőnek az édesapjához fűződő kapcsolata. Terápiás reflexió és nyers őszinteség keveréke jellemzi. Míg sok olvasó értékeli a világos és egyenes írói stílust, egyesek érzelmileg távolságtartónak vagy mélység nélkülinek találják.
Előnyök:⬤ A családi élet és a személyes történelem szuggesztív ábrázolása.
⬤ Terápiás és átélhető a gyásszal küzdők számára.
⬤ Világos, egyenes írásmód.
⬤ Kiváló minőségű kiadás és megjelenítés.
⬤ Élvezetes történetmesélés és emlékezetes elbeszélés.
⬤ Néhány olvasó érzelmileg távolságtartónak vagy keménynek találja a hangnemet.
⬤ Hiányozhat a mélység és a szándékosság az elbeszélés szerkezetéből.
⬤ Néha az unalom vagy az anyagtól való elszakadás érzése.
(12 olvasói vélemény alapján)
Amikor letérünk a kitaposott útról, a távolságok a körülöttünk élőkkel szemben néha áthidalhatatlanok. 1967 áprilisában a szerző és főhősnő, aki akkoriban fiatal, pályakezdő középiskolai tanár volt, leteszi a felvételi vizsgát egy lyoni líceumban, apja büszkeségére (és gyanakvására), aki korábban munkás volt, és aki vidékről érkezve, kemény munka után egy kis vidéki bolt tulajdonosa lett.
Számára ez egy újabb lépést jelentett a nehéz társadalmi felemelkedésben; ez az elégedettség azonban csak rövid ideig tartott, mivel két hónappal később meghalt. Apa és lánya túllépett a társadalomban elfoglalt „helyükön”.
De gyanakodva tekintettek egymásra, és a köztük lévő távolság egyre fájdalmasabbá vált. Annie Ernaux itt nemcsak egy elmosódó határokkal rendelkező társadalmi szegmens - amelynek tükre a művelt és művelt városi polgárság - komplexusait és előítéleteit, szokásait és viselkedési normáit tárja fel, hanem azt is, hogy milyen nehéz a saját térben lakni a társadalomban.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)