F4F Wildcat Vs A6M Zero-Sen: Csendes-óceáni hadszíntér 1942

Olvasói vélemények

A könyv alapos és kiegyensúlyozott összehasonlítást nyújt a Grumman F4F Wildcat és a Mitsubishi A6M Zero között, részletesen bemutatva erősségeiket, gyengeségeiket, valamint az amerikai és japán pilóták által a csendes-óceáni légi háborúban alkalmazott taktikákat. Rengeteg fényképet és technikai adatot tartalmaz, így a repülés szerelmesei számára is vonzó. Ugyanakkor kritika érte, hogy egyoldalú szemléletet képvisel, amely erősen az amerikai tapasztalatok felé hajlik, és nem veszi kellőképpen figyelembe a japán pilótákat.

⬤ Rendkívül informatív, a repülőgépek kiegyensúlyozott értékelésével
⬤ részletes fényképek és illusztrációk
⬤ jól szerkesztett és könnyen olvasható
⬤ hatékonyan foglalkozik a fejlesztéssel és a harci taktikával
⬤ jó történelmi betekintést nyújt és ismert pilóták életrajzát tartalmazza.

⬤ Egyoldalú megközelítés, amely túlnyomórészt az amerikai tapasztalatokra összpontosít
⬤ a japán taktikák és adaptációk elégtelen bemutatása
⬤ a két harcoló fél tapasztalatainak összehasonlító elemzéséből hiányzik a mélység.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

F4F Wildcat Vs A6M Zero-Sen: Pacific Theater 1942

Könyv tartalma:

A Korall-tengertől Midwayen át Guadalcanalig és Santa Cruzig ezek a vadászgépek a II. világháborúban a Csendes-óceán feletti légi fölényért küzdöttek.

A Grumman F4F Wildcat és a Mitsubishi A6M Zero-Sen kortársak voltak, bár nagyon eltérő követelmények szerint tervezték őket. A vadászgépet úgy építették meg, hogy túlélje a repülőgép-hordozói műveletek viszontagságait, és a Wildcat volt a legjobb repülőgép-hordozói vadászgép, amellyel az USA haditengerészete rendelkezett, amikor az USA belépett a II. világháborúba, és ez maradt az USA haditengerészetének és tengerészgyalogságának fő vadászgépe, amíg 1942-43-ban szolgálatba nem állt a nagyobb képességű F6F Hellcat és F4U Corsair. A Japán Császári Haditengerészet (IJN) lehetetlennek tűnő követelményének megfelelően tervezett, 300 mérföld/óránál nagyobb sebességű, kivételes manőverezőképességű, nagy hatótávolságú és - az akkori viszonyokhoz képest - lenyűgöző fegyverzetű, két 7,7 mm-es gépágyúból és két 20 mm-es ágyúból álló repülőgép, a Zero-sen 1941-42-ben minden szövetséges vadászgépet felül tudott múlni.

Egy az egy elleni harcban a Zero-sen egyértelműen felülmúlta a robusztus Grumman F4F Wildcat-et sebesség, emelkedés, manőverezőképesség és szolgálati magasság tekintetében. A Wildcat viszont jobb tűzerővel és szerkezeti szilárdsággal rendelkezett, de mintegy 2600 fontot nehezebb volt japán ellenfelénél, és csak 250 lóerővel volt erősebb; ennek ellenére a Wildcat-pilótáknak nem volt más választásuk, minthogy felvegyék a harcot a jobb képességű japán ellenfelekkel, amíg a jobb amerikai repülőgépek gyártásba nem kerülhetnek. A Wildcat és a Zero-sen 1942-ben vívott csatái klasszikus párbajt jelentenek, amelyben a névlegesen gyengébb vadászgépet vezető pilóták sikeresen fejlesztettek ki olyan légiharc-taktikákat, amelyek semmissé tették ellenfelük erősségeit.