F4u Corsair Vs Ki-84 Frank: Csendes-óceáni hadszíntér 1945

Olvasói vélemények

Az „F4U Corsair vs Ki-84 Frank” című könyv a második világháború két jelentős vadászrepülőgépének részletes és jól megalapozott összehasonlítását kínálja, kiemelten foglalkozva azok fejlődésével, műszaki jellemzőivel, harci történetével és a pilótákkal, akik repültek velük. A könyv magával ragadó elbeszélést, történelmi kontextust és képanyagot tartalmaz, így a repülés szerelmesei és a történészek számára egyaránt vonzó. Néhány olvasó azonban megjegyzi, hogy a harcok általános kimenetele kissé kiszámítható.

A könyv jól szervezett, kiváló fotókkal és ábrákkal illusztrált, és mindkét repülőgépről átfogó elemzést nyújt. Az olvasók értékelik a lebilincselő írói stílust és a teljesítményükről levont árnyalt következtetéseket. Sokak szerint értékes kiegészítője az Osprey Duel sorozatnak, kiemelve a szerző alapos kutatását és a repülőgépek történelmi jelentőségét.

Néhány olvasó azt kívánta, hogy az összehasonlítások kiegyensúlyozottabbak legyenek, megjegyezve, hogy a konfliktusok kimenetele előre láthatóan a Corsair javára dőlt el. A légiharc-statisztikákkal kapcsolatban kisebb pontatlanságokat vagy félrevezető információkat is megemlítenek. Néhányan hiányosnak találták a Kindle-verzió olvashatóságát, különösen az ábrák esetében.

(44 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

F4u Corsair Vs Ki-84 Frank: Pacific Theater 1945

Könyv tartalma:

A Vought Corsair volt az első amerikai egyhajtóműves vadászgép, amely meghaladta a négyszáz mérföld/órás sebességet, és tíz az egyhez arányban több mint tízszeres megsemmisítési arányt produkált a Mitsubishi Type Zero-sen felett.

A Ki-84 Hayate-t a japánok kifejezetten azért vezették be, hogy ellensúlyozzák ezt a növekvő amerikai dominanciát a Csendes-óceán feletti égbolton. Minden más háború végi japán vadászgépnél nagyobb számban építették, 1944 és 1945 között közel háromezer darab készült el.

Ez a kötet a Corsair és a Ki-84 közötti összecsapásokat vizsgálja a háború utolsó szakaszában, és feltárja, hogy a Corsair pilótáknak hogyan kellett átalakítaniuk technikájukat és harci stratégiájukat, hogy számoljanak ezekkel az újabb típusokkal, amelyeket nehezebbnek bizonyultak lelőni. Azt is feltárja, hogy a végül hat az egyhez arányú megsemmisítési arányt nagyrészt a japán vadászpilóták minőségének csökkenése okozta, ami a Salamon-szigetek feletti légi csaták során a japán légierőnek okozott magas veszteségek miatt következett be.