Fiúk név nélkül

Olvasói vélemények

A könyv erőteljes képet ad a gyermekmunkáról és arról, hogy az elszegényedett gyermekek milyen kemény valósággal szembesülnek, különösen az olyan országokban, mint India és Banglades. A könyvet érzelmi mélysége, átélhető karakterei és az a képessége, hogy elgondolkodtató beszélgetésekre készteti a különböző korosztályú olvasókat, nagy tetszést aratott. A történet sokak számára visszhangra talál, mert egyszerre nyújt betekintést és inspirációt, miközben rávilágít a globális problémák iránti tudatosság és empátia fontosságára.

Ragyogóan megírt, érzelmileg magával ragadó, átélhető karakterek, vitára ösztönöz, alkalmas oktatási környezetbe, és felhívja a figyelmet a gyermekmunkára és a szegénységre. Sok olvasó találta lenyűgöző és szemet gyönyörködtető olvasmánynak, amely változásra ösztönözhet.

A könyv a gyermekrabszolgaság és a szegénység súlyos témáit dolgozza fel, ami egyes olvasók, különösen a fiatalabbak számára megrázó lehet. Aggályokat vethet fel, hogy a téma bizonyos korosztályok számára megfelelő-e, annak ellenére, hogy a könyv oktatási értéket képvisel.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Boys Without Names

Könyv tartalma:

A tizenegy éves Gopal és családja számára véget ért az élet vidéki indiai falujukban: Ha maradunk, éhen halunk, figyelmeztette a bátyja. Az éjszaka sötétségét fedezékként használva Mumbai nagyvárosába menekülnek, abban a reményben, hogy munkát és szebb jövőt találnak. Gopal alig várja, hogy az iskolakezdésig segíthessen eltartani nehéz sorsú családját, így amikor egy idegen egy gyári munka ígéretével közeledik hozzá, rögtön ráugrik az ajánlatra.

De Gopalt becsapták. Nincs gyár, csak egy kis, fülledt verem, ahol öt másik fiúval együtt gyöngyös kereteket kell készítenie pénz és kevés étel nélkül. A fiúknak megtiltják, hogy beszéljenek, sőt még azt is, hogy a valódi nevükön szólítsák egymást. A bizalmatlanság és elszigeteltség légkörében, a város egy ismeretlen részén, egy lepukkant épületbe zárva Gopal kétségbeesik, hogy valaha is viszontlátja a családját.

Egy késő este azonban, amikor Gopal úgy dönt, hogy megosztja a kahanis-t, vagyis a történeteket, rájön, hogy a történetmesélés lehet a fiúk kulcsa ahhoz, hogy megőrizzék önismeretüket és reményüket bármiféle jövőre. Ha el tudja érni, hogy inkább testvéreknek, mint ellenségeknek érezzék magukat, akkor elviselhetőbb lesz az életük a boltban - és talán még a szökésre is találnak módot.

--Jacqueline Woodson, a Newbery-díjas Tupac és D Foster után című könyv szerzője.