Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó képet nyújt a Kamov Ka-50-esről és származékairól, részletes betekintést nyújt fejlesztésük és üzemeltetési történetükbe, kiváló minőségű illusztrációk és fényképek kíséretében. A tartalom bizonyos aspektusait illetően azonban vannak kritikák.
Előnyök:Jól illusztrált, minőségi fényképekkel, kiváló fejlesztési és üzemeltetéstörténettel, tömör műszaki leírásokkal, érdekes betekintéssel a Ka-50 és Ka-52 típusokba, valamint egyedülálló kelet-európai szemlélettel.
Hátrányok:Néhány olvasó részletesebb leírást kíván bizonyos rendszerekről (pl. menekülési rendszer), és a szerző nyilvánvaló elfogultsága a Kamov felé a versenytársakkal szemben (mint például a Mil bureau).
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Gator on the Rise: Kamov's Hokum Attack Helicopter Story 1977-2015
Könyv tartalma:
A Kamov Ka-50 (NATO-kódnevén Hokum) egy új generációs, erősen páncélozott harci helikopter - eredetileg a Mi-24 Hind egy az egyben helyettesítőjeként tervezték. A programot a moszkvai székhelyű Kamov Kísérleti Tervező Irodában indították el az 1970-es évek végén.
A koncepció - amelyet a Kamov akkori fiatal és leleményes vezetője, Szergej Mikhejev támogatott - egy unortodox, jól védett, mozgékony és kis méretű támadógépet kívánt. Az unortodox támadó forgószárnyas 1982 júniusában hajtotta végre szűzrepülését. Úttörő szerepet játszott a Kamov védjegyének számító koaxiális rotoros rendszerben, amelyhez nagymértékben automatizált repülési/navigációs/célzási csomagot és nagy hatótávolságú páncéltörő irányított rakétákat társítottak.
Az 1980-as évek végén - a Mil Mi-28-assal vívott hosszadalmas fej-fej melletti versenyt követően - a Kamovot egyértelműen jobbnak ítélték versenytársainál, és ezt követően sorozatgyártásra rendelték meg.
Az első sorozatgyártású Ka-50-es 1991 májusában emelkedett a levegőbe, és az új típust 1995 augusztusában hivatalosan is szolgálatba állították az orosz hadsereg légi szolgálatában. 1982 és 2009 között öt prototípust és 13 sorozatgyártású helikoptert gyártottak.
Az együléses és magasan automatizált Ka-50-es azonban éppen rosszkor jelent meg a színen, mivel gyártása a hatalmas Szovjetunió felbomlása és az orosz védelmi költségvetés éles megszorításainak kezdete idején kezdődött, ami a 2000-es évek végén a gyártás megszüntetéséhez vezetett. Az első tervezési munkálatok a Ka-50 kétüléses származékán - amelyet Ka-52 Alligatornak neveztek el - már 1994-ben megkezdődtek (kezdetben a vállalat által finanszírozott vállalkozásként). Az első prototípust - amely egy sorozatgyártású Ka-50-es törzsét használta új orr-résszel - 1996 novemberében mutatták be, és 1997.
június 25-én hajtotta végre szűzrepülését lebegőrepülésben. 2003-ban a Ka-52-es sikeresen teljesítette az orosz katonai tesztelési és értékelési erőfeszítések első - a repülési teljesítményre kiterjedő - szakaszát. Három év után az orosz védelmi minisztérium végül elkülönített egy költségvetést a rendszerfejlesztési tesztelésre és értékelésre, amelyet a Ka-52-es állami tesztelésének második szakasza keretében használnak fel.
Ezenkívül az orosz védelmi minisztérium forrásokat különített el egy gyártósor felállítására az AAC Progress arszenyevi üzemében - amely Oroszország távol-keleti területein található. Még ezen erőfeszítések befejezése előtt, 2010 második felében került sor a kezdeti, gyártási szabványnak megfelelő Ka-52-esek forgalomba állítására, és még ugyanezen év decemberében átadásra a Torzsokban található, a hadsereg légierejének harci kiképzésével és a repülőszemélyzet átalakításával foglalkozó központnak.
Jelenleg a Ka-52-es az orosz hadsereg légiforgalmi szolgálatának fő új generációs típusa, amelyből mintegy 200 példányt rendeltek - plusz további 36-ot az orosz haditengerészeti légierő számára.
