Ghosts

Olvasói vélemények

Henrik Ibsen „Szellemek” című darabja a társadalmi kérdések és az erkölcs mélyreható feltárásáról ismert, amely ma is aktuális. Míg egyes kritikák a mesteri párbeszédeket és a magával ragadó témákat emelik ki, mások a hideg hangnemet és a befejezetlenség érzését emelik ki. Összességében a mű érdekes kommentárok és gyors tempójú elbeszélés keverékét kínálja.

⬤ Időtlen erkölcsi kérdések és társadalmi kommentárok mélyreható feltárása.
⬤ Elgondolkodtató aktualitás a modern társadalom számára.
⬤ Jól felépített, lényegre törő párbeszédekkel.
⬤ Magával ragadó történet az emberi természetről és a családi dinamikáról.
⬤ Sokak szerint szórakoztató, sötét humorral.

⬤ A hideg és didaktikus megközelítés egyes olvasók számára nehéz lehet.
⬤ Néhányan elkapkodottnak és hiányosnak találták.
⬤ Az idősebb dialektus nehezen érthető.
⬤ Egyes várakozásokkal ellentétben nem különösebben ijesztő vagy intenzív.
⬤ Néhány kritika kritizálta az írás minőségét.

(65 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Szellemek Ibsen félelmetesen realista darabja a korábbi generációk fiatalokra gyakorolt hatásáról, a korabeli norvég társadalom és erkölcs szúrós szatírája, és egy kísérteties tragédia, amely több mint egy évszázaddal a bemutatója után is megőrizte sokkoló erejét.

Ibsen tanulmányában, amely egy hazugságon alapuló házasság makacs mérgéről szól, Osvald Alving Párizsból tér vissza édesanyja otthonába, és egy szörnyű titkot visz magával. Édesanyja öröme, hogy hazajött, hamarosan rémületté és gyásszá változik. A romlottság, amelytől remélte, hogy megkíméli, amikor elküldte őt romlott apja befolyása alól, valójában egész testét megfertőzte szifilisz formájában. Alvingné és fia bizalmatlanságával a hagyományos vallással és erkölcsökkel szemben, valamint Oswald gyötrődésével az élet miatt Ibsen egy alaposan modern és provokatív művet alkotott, amely széles körű felháborodást és sokkot váltott ki, amikor 1881-ben bemutatták.

'Meyer Ibsen-fordításai jelentős tényt jelentenek a háború utáni dráma általános érzékelésében. Életerős tempójuk, Ibsen zsenialitásának költői középpontjához való kénytelen ragaszkodásuk lekörözte az akadémikus változatokat a pályáról' George Steiner, The New Statesman.