Olvasói vélemények
Összegzés:Cohen „Cohen, Isten, marxizmus és liberális elmélet” című könyve a marxizmus és a liberális elmélet kapcsolódási pontjait vizsgálja, különös tekintettel az igazságosság, az egyéni viselkedés és a gazdagság társadalmi következményeinek kérdéseire. Bár a könyv széleskörűen tárgyalja a marxista ideológiákat és a kapitalizmus kritikáját, kritika tárgya, hogy a könyvnek vannak olyan részei, amelyeket hosszúnak érzünk, és nem összpontosít a fő tézisre.
Előnyök:A könyv tanulságos azok számára, akik el akarják mélyíteni a politikai filozófia megértését, különösen a marxizmus és Rawls elvei tekintetében. Érdekes vitákba bocsátkozik az igazságosságról, az egyéni viselkedésről, valamint a marxizmus és a vallás kapcsolatáról, így gazdag forrás a kortárs politikai elmélet tudósai és hallgatói számára.
Hátrányok:Sok olvasó unalmasnak találja a könyvet, a túlságosan hosszú és szövevényes részekkel, amelyek eltérítenek a fő tézistől, különösen a befejező oldalak előtt. A kritikusok szerint az önéletrajzi elemek elvonják a figyelmet a filozófiai érvekről. Emellett egyesek úgy vélik, hogy Cohen nem foglalkozik megfelelően a szocializmus kritikájával és a társadalmi vagyonelosztás gyakorlati következményeivel, ami az olvasás során elvesztegetett idő érzetéhez vezet.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
If You're an Egalitarian, How Come You're So Rich? (Revised)
Könyv tartalma:
Ez a könyv G. A.
Cohen 1996-ban az Edinburgh-i Egyetemen tartott Gifford-előadásait mutatja be. A marxizmusra és a rawlsi liberalizmusra összpontosítva Cohen kapcsolatot teremt e gondolatrendszerek és az ember életét alakító döntések között. A marxizmus esetében a releváns élet a sajátja: az 1940-es években Montrealban kapott kommunista neveltetés, amely egy erősen szocialista egalitárius doktrínában való hitet váltott ki belőle.
Cohen ezen örökséggel való leszámolásának elbeszélése a társadalmi és politikai filozófia központi kérdéseivel való kifinomult foglalkozások sorozatán keresztül bontakozik ki. A rawlsi tanítás esetében Cohen az emberek életét általában véve vizsgálja.
Azt állítja, hogy az egalitárius igazságosság nem csupán - ahogyan azt a rawlsi liberalizmus tanítja - a társadalom szerkezetét meghatározó szabályok kérdése, hanem személyes hozzáállás és választás kérdése is. A személyes hozzáállás és választás ráadásul az az anyag, amelyből maga a társadalmi struktúra épül fel.
Ezek az igazságok eddig nem tájékoztatták a politikai filozófiát annyira, amennyire kellene, és Cohen ezekre összpontosítva a politikai filozófiát közelebb hozza az erkölcsfilozófiához és a zsidó-keresztény etikai hagyományhoz, mint ahogyan azt az utóbbi időben tette.
