Értékelés:
A „Háborúba Hilaryvel!” című könyv izgalmas és magával ragadó betekintést nyújt Hilary Brown, az úttörő női haditudósító életébe. Kalandos riportélményeit személyes anekdotákkal ötvözi, bemutatva bátorságát és karizmáját a veszélyes helyzetekben. Bár a könyv sok olvasóhoz eljut, néhányan úgy találták, hogy hiányzik belőle a várt részletes harci leírás.
Előnyök:Izgalmas és magával ragadó elbeszélés, jól megírt újságírói stílus, a női önállóság erős ábrázolása, a különböző kultúrák őszinte és tiszteletteljes kezelése, humoros és átélhető történetmesélés, betekintést nyújt a haditudósító egyedülálló életmódjába.
Hátrányok:Kissé hiányoznak a részletes csataleírások és harci leírások, inkább a szerző személyes élményeire koncentrál, mint a frontvonalakra, túlzott névsorolvasást tartalmaz, nem biztos, hogy a hagyományos háborús elbeszélést kereső olvasóknak tetszeni fog.
(12 olvasói vélemény alapján)
War Tourist: Memoirs of a Foreign Correspondent
Hilary Brown az Antarktisz kivételével minden kontinensről készített televíziós riportot. Egyszer a TVO "The Agenda" című műsorában úgy jellemezték, mint "Kanada eddigi legjobb női külföldi tudósítóját".
Ez zavarba hozza őt.
Ő volt az egyik utolsó újságíró, akit 1975-ben, Dél-Vietnam kommunista hatalomátvételének idején helikopterrel emeltek le a saigoni amerikai nagykövetség tetejéről. Egyik ABC-riportja később megjelent a "The Deer Hunter" című filmben, amit Brown "tizenöt másodperc hírnévnek" nevez.
Az 1980-as években a torontói Canadian Broadcasting Corporation műsorvezetője volt, amit úgy jellemez, mint "halál a hajlakk által". Később újabb 18 évre visszatért az ABC Newshoz, hogy azt a munkát végezze, amit a legjobban szeretett: a külföldi tudósításokat.
John Bierman brit életrajzíró és BBC tudósító felesége volt, akivel az 1971-es indiai-pakisztáni háború idején ismerkedett meg Pakisztánban. A férfi lett a mentora, legjobb barátja és egyetlen gyermekének apja. Közös életük, amely három évtizeden át fél tucat országban zajlott, egy nagy szerelmi történet, amely csak a férfi 2006-ban bekövetkezett halálával ért véget. Özvegyként Brown tovább dolgozott az általa "a világ legjobb munkájának" nevezett munkakörben, mielőtt végül letette a kabátját. Két évvel később beleszeretett egy kanadai üzletemberbe, aki a világjárvány kitöréséig körberepülte a világot, hogy könyörtelenül űzze az ál-extrémsportokat, amelyekre egyáltalán nem volt alkalmas. Azt mondja, a férfi állandó izgalomban és félelemben tartja, ami olyan, mintha újra és újra külföldi tudósító lenne.
A külföldi tudósítók olyanok, mint a golyóálló mellényes háborús turisták' - írja. 'Dokumentálják az emberi nyomorúságot, aztán továbbállnak'. Sokan azonban a bűntudat érzelmi csomagjával és a vezeklés keresésével maradnak. Ez az egyik téma Brown élénk memoárjának számos témája közül, és nem is akármilyen.
Minden korosztály, de különösen a saját olvasói számára az az üzenete, hogy az életnek sosincs vége... amíg nincs vége.
