Értékelés:
A könyv mély és átgondolt elemzést nyújt Thomas Mann „Halál Velencében” című művéről, feltárva a novella, a filmadaptációk és a zene közötti kapcsolatokat. Filozófiai témákba és olyan alakok hatásaiba merül bele, mint Schopenhauer és Nietzsche, miközben Mann karaktereinek kétértelmű szexualitását vizsgálja. A könyv bonyolult stílusa azonban kihívást jelenthet, és egyes olvasók úgy érzik, hogy nem fókuszál kellőképpen bizonyos adaptációkra.
Előnyök:Az írás kiváló és aprólékosan elemző. Kitcher részletesen és átgondoltan tárja fel Mann művét és annak filozófiai következményeit. A Mann, Britten és Mahler iránt érdeklődő olvasók lebilincselőnek és tanulságosnak fogják találni a könyvet. Mély elmélkedésre késztet az egzisztenciális kérdésekről, és hatékonyan kapcsolja össze a különböző művészi kifejezésmódokat.
Hátrányok:A könyvet kifinomult érvelése és bonyolult stílusa miatt nehéz lehet követni. Néhány olvasó kiábrándítóan kevés figyelmet szentelt Britten „A velencei halál” című operaváltozatának. Panaszkodtak a Brittenre vonatkozó kulcsfontosságú szempontok elégtelen elemzésére, valamint a valós és fiktív értelmezések keveredésére való hajlamra, ami potenciálisan háttérbe szoríthatja az eredeti művek integritását.
(4 olvasói vélemény alapján)
Deaths in Venice: The Cases of Gustav Von Aschenbach
Thomas Mann 1913-ban megjelent Halál Velencében című regénye az egyik legolvasottabb novella minden nyelven.
Az 1970-es években Benjamin Britten operává dolgozta át, Luchino Visconti pedig sikeres filmet készített belőle. E műveket filozófiai szempontból olvasva Philip Kitcher a novella központi szereplőjének szorult helyzetét a nyugati gondolkodás legmeggyőzőbb kérdéseivel kapcsolja össze.
Mann történetében az író Gustav von Aschenbachot egy kamasz fiú ejti rabul, akit először a velencei Lidón lát meg, Aschenbach saját halálának későbbi helyszínén. Mann az életmóddal kapcsolatos központi kérdéseket dolgozza fel, amelyeket német elődei, Schopenhauer és Nietzsche ugyanilyen intenzitással vizsgáltak. Kitcher megvizsgálja, hogy Mann, Britten és Visconti feldolgozása hogyan világítja meg a társadalmi és etikai értékek, valamint a művész szépség iránti érzékenysége közötti feszültséget.
Mindegyik mű azt a kérdést teszi fel, hogy fenntartható-e a maradandó eredményekre törekvő önfeláldozásnak szentelt élet, és hogy a fegyelem összeomlása nem ássa-e alá az értékét. A halálának kilátásától kísértve Aschenbach segít elgondolkodni azon is, hogy végességünk teljes tudatában, és annak tudatában, hogy sikereink mindig hiányosak, lehetséges-e bármit is elérni.
