Értékelés:
Philip Kitcher könyve, a Joyce kaleidoszkópja: Meghívás a Finnegans Wake-hez” című könyve hasznos útmutatóként szolgál az olvasók számára, akik megpróbálnak eligazodni James Joyce »Finnegans Wake« című művének összetettségében. A kritikusok dicsérik Kitcher holisztikus megközelítését és azt a hozzáférhetőséget, amellyel Joyce közismerten nehéz művét megközelíti, és azt sugallják, hogy a könyv világosságot és új reményt nyújt Joyce jelentéseinek megértéséhez. Néhányan azonban megjegyzik, hogy bár a szöveg megértéséhez struktúrát nyújt, mégis jelentős kiegészítő forrásokra lehet szükség a szöveg teljes megértéséhez.
Előnyök:Kitcher felülről lefelé irányuló megközelítése a „Finnegans Wake” jobb megértését biztosítja, és ezáltal hozzáférhetőbbé teszi azt. Munkáját megvilágosítónak írják le, amely a szöveg varázsának csökkentése nélkül nyújt világosságot. A könyv számos releváns idézetet tartalmaz a 'Wake'-ből, megkönnyítve az elbeszélés megértését. Kitcher beszámol saját küzdelmeiről és sikereiről a szöveggel kapcsolatban, útmutatást adva ahhoz, hogyan lehet értelmesen foglalkozni vele.
Hátrányok:Az olvasók mégis úgy találhatják, hogy Kitcher útmutatásai ellenére a „Finnegans Wake” teljes megértéséhez széleskörű kiegészítő forrásokra van szükség. Egyes kritikusok más értelmezésekhez képest potenciálisan szűk látószögűnek minősítették a szerző nézőpontját, azt sugallva, hogy az nem fed le minden kritikai szempontot.
(6 olvasói vélemény alapján)
Joyce's Kaleidoscope: An Invitation to Finnegans Wake
James Joyce Ulysses című művét, amelyet egykor homályosnak és obszcénnek tartottak, ma a világirodalom egyik remekművének tekintik. Joyce utolsó regénye, a Finnegans Wake azonban, amelynek tizenhét évet szentelt, a tudományos szakemberek kivételével gyakorlatilag olvasatlan maradt. Nyelvi újdonságai, amelyek nyilvánvalóan olyan hatalmas műveltségen alapulnak, amelyben kevesen osztoznak, áthatolhatatlannak tűnnek.
Joyce Kaleidoszkópja megpróbálja feloldani a sötétséget, és meghívja az irodalom szerelmeseit, hogy foglalkozzanak a Finnegans Wake-el. Philip Kitcher azt javasolja, hogy az Ébredés középpontjában egy ősi filozófiai kérdés áll: "Mi teszi az életet élhetővé? ", és hogy Joyce ezt a kérdést egy olyan ember szemszögéből vizsgálja, aki úgy érzi, hogy hosszú élete most véget ér. Az összetett álomnyelv tehát olyan kérdések vizsgálatának eszköze, amelyekkel nehéz közvetlenül szembenézni; az olvasót arra hívjuk, hogy küzdjön együtt a regény öregedő álmodójával, aki megerősítést keres arról, hogy mit ér az, amit tett és ami volt. Joyce megtalálja az utat a megnyugtatáshoz. A Finnegans Wake elsöprő zenéje és magasröptű komédiája a hétköznapi emberek hétköznapi tetteit ünnepli. Joyce nagyszerű emberséggel és a humanizmus sajátos védjegyével mutat rá bennünket azokra a dolgokra, amelyek számítanak az életünkben. Utolsó regénye magának az életnek az ünnepe.
Ebből a nézőpontból a vélhetően átláthatatlan vagy értelmetlen nyelv gazdag forrásként tárul fel az olvasó reflexiói számára: bár az olvasók nem mindannyian ugyanúgy vagy ugyanazokkal a hivatkozásokkal közelítenek hozzá, mégis mindenki számára van benne jelentés. Kitcher részletes tanulmánya a teljes szövegről kiemeli annak zenei rezonanciáit és zenei struktúráit. A regényt összességében elemzi, miközben mély betekintést nyújt a kulcsfontosságú egyes részek olvasásába. Ez a lebilincselő útmutató nemcsak abban segíti az olvasót, hogy értelmet adjon a regénynek, hanem abban is, hogy élvezze Joyce legkevésbé méltányolt művének figyelemre méltó teljesítményét.
