Hegel előszava A szellem fenomenológiájához

Olvasói vélemények

Yirmiyahu Yovel „Hegel előszava a szellem fenomenológiájához” című könyve alapos bevezetést és kommentárt nyújt Hegel összetett filozófiájához, így nélkülözhetetlenné teszi a Hegel művét megérteni kívánó olvasók számára. Bár sokan dicsérik Yovel fordításának és jegyzeteinek érthetőségét, több felhasználó is kiemeli a súlyos nyomdahibákat és a könyv fizikai minőségével kapcsolatos problémákat.

⬤ Világos és éleslátó bevezetés Hegel eszméibe.
⬤ Kiváló fordítás és kommentár, amely segít tisztázni az összetett fogalmakat.
⬤ Nagyvonalú magyarázó lábjegyzetek, amelyek fokozzák a megértést.
⬤ Alkalmas azok számára, akik már rendelkeznek némi előzetes Hegel-ismerettel.
⬤ Nagy tudású és szimpatikus szerző írta.

⬤ A könyvben jelentős nyomdahibák vannak, a 63. oldaltól kezdődően, majd később az oldalszámozásban visszaállítva.
⬤ A könyv fizikai minősége gyenge, a borító törékeny.
⬤ Nem alkalmas Hegel munkásságának teljes kezdő olvasói számára.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hegel's Preface to the Phenomenology of Spirit

Könyv tartalma:

Ez egy új fordítás Hegel talán legfontosabb rövid művének új fordításával és kommentárjaival. Hegel első nagy művének, A szellem fenomenológiájának Előszava megalapozza minden más írását, és elmagyarázza, mi a legújszerűbb Hegel filozófiájában.

Ez az új fordítás ötvözi az olvashatóságot a maximális pontossággal, megtörve Hegel hosszú mondatait és leegyszerűsítve azok gyakran bonyolult szerkezetét. Ugyanakkor minden korábbi fordításnál hűségesebb az eredetihez.

A könyv szíve a részletes kommentár, amelyet egy bevezető esszé támogat. Ezek együttesen világos és elegáns magyarázatot adnak a szövegre, és megvilágítják Hegel nehéz kérdéseit, érthetővé téve állításait és szándékait a kezdő számára, miközben érdekes és eredeti meglátásokkal szolgálnak a tudós és a haladó diák számára. A kommentár gyakran túlmutat a szöveg adott mondatán, hogy szisztematikus összefüggéseket nyújtson, és magyarázatot adjon a Hegel és elődei (köztük Kant, Spinoza és Arisztotelész, valamint Fichte, Schelling, H lderlin és mások) kapcsolódó témáira.

A kommentátor tartózkodik attól, hogy lekicsinyelje Hegel gondolkodásának azokat az aspektusait, amelyek korunkban kevésbé elfogadhatóak (ahogyan azt ma sok értelmező teszi), és tartózkodik attól, hogy saját filozófiai preferenciáit keverje Hegel szövegének olvasatával. Megközelítése hű a történeti Hegelhez, miközben Hegel gondolatait saját kontextusukban rekonstruálja.