Hidden in Plain View: Narratív és kreatív lehetőségek az Awarban és a Peaceában

Olvasói vélemények

A könyv Tolsztoj „Háború és béke” című művének témáinak mélyreható feltárását kínálja, segítve az olvasót abban, hogy jobban megértse a mű összetettségét és életfilozófiáját. A szerző, Gary Morson különböző témák, például a váratlan befolyás, az alkalmazkodóképesség és a történelem természete tükrében megvilágítja, hogy Tolsztoj elbeszélése hogyan tükrözi a valós életet és a látszólag jelentéktelen szereplők szerepét.

A „Háború és béke” témáinak éleslátó elemzése segít az olvasóknak mélyebben értékelni a regényt, jelentős életfilozófiákkal foglalkozik, bemutatja a karakterek jelentőségének kiszámíthatatlanságát, hangsúlyozza a sikerhez való alkalmazkodóképességet, és elgondolkodtató perspektívákat nyújt a történelemről.

A recenzió nem említ konkrét hátrányokat, de a lehetséges hátrányok közé tartozhat, hogy a könyv a 'Háború és béke' előzetes ismeretét igényelheti ahhoz, hogy Morson meglátásait teljes mértékben értékelni lehessen, és egyes olvasók a tematikus elemzést túlságosan tudományosnak vagy részletesnek találhatják.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hidden in Plain View: Narrative and Creative Potentials in Awar and Peacea

Könyv tartalma:

A Háború és béke formai sajátosságai évtizedeken át zavarták az orosz és nyugati kritikusokat, akik mind a könyv rendhagyó szerkezetét, mind irodalmi erejét Tolsztoj „primitív”, zabolátlan zsenijének tulajdonították. E kritikatörténetet kiindulópontként használva ez a kötet visszaadja a mű első olvasói által érzett elsöprő idegenségérzetet, és ezáltal megvilágítja Tolsztoj elméleti és narratológiai aggályait.

A szerző bemutatja, hogy a Háború és béke formai sajátosságai szándékosak voltak, és arra irányultak, hogy kikerüljék azt, amit Tolsztoj minden elbeszélés - regényes és történelmi - hamisító kényszerének tekintett. Mihail Bakhtin gondolatait továbbfejlesztve és megkérdőjelezve Morson az alkotói folyamat különböző mítoszainak fényében vizsgálja Tolsztoj beszámolóját a mű keletkezéséről.

A „potenciális teremtés” elméletét javasolja, amely magában foglalja Tolsztoj fő aggályait: az egyes történelmi pillanatok „nyitottságát”; a véletlen szerepét a történelemben és az elbeszélői mintákon belül; valamint a hétköznapi, „szem előtt rejtőző” események hatékonyságát a történelem és az egyéni pszichológia alakításában. Tolsztoj olvasatában bemutatja, hogyan olvassuk az irodalmi műveket a kapcsolódó kreativitáselméletek „penumbrális szövegén” belül.