Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv alapos és jól strukturált elemzést nyújt Mihail Bakhtin munkásságáról, kitérve a legfontosabb fogalmakra, és hasznos forrásként szolgál mind az új, mind az ismerős olvasók számára. Bár a szerzők értelmezései alaposak és tudományosak, néhány recenzens aggodalmát fejezi ki Bakhtin gondolatainak félreértelmezése miatt. Összességében a könyv értékes referenciaként, világos írásmóddal ajánlott.
Előnyök:⬤ Bakhtin munkásságának részletes elemzése
⬤ jól szervezett és átfogóan tárgyalja a legfontosabb fogalmakat
⬤ hasznos szójegyzék
⬤ hozzáférhető, anélkül, hogy túlzottan leegyszerűsítené
⬤ egyaránt alkalmas a kezdő olvasók és a Bakhtint jól ismerők számára.
Hátrányok:A könyv egyes állításai félremagyarázhatják Bakhtin gondolatait az elszigetelt idézetekből való vélt extrapoláció miatt; aggodalomra ad okot, hogy a szerzők nem hagyják, hogy Bakhtin hangja világosan átjöjjön az értelmezéseikben.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Mikhail Bakhtin: Creation of a Prosaics
Könyv tartalma:
A gondolkodókról szóló könyvek olyan egységet igényelnek, amellyel a gondolkodásuk nem feltétlenül rendelkezik. Ez az óvatos kijelentés különösen érvényes Mihail Bakhtinra, akinek szellemi fejlődése a meglátások olyan sokszínűségét mutatja, amelyet nem lehet könnyen integrálni vagy pontosan leírni egyetlen fő szempont szerint. Valóban, mintegy hatvanéves pályafutása során egyszerre tapasztalt drámai és fokozatos változásokat gondolkodásában, visszatért elhagyott felismerésekhez, amelyeket aztán váratlan módon fejlesztett tovább, és új gondolatokat dolgozott fel, amelyek csak lazán kapcsolódtak korábbi aggályaihoz.
Nem csoda tehát, hogy Bahtyin az életrajz, az egység, az innováció és az alkotói folyamat fogalmainak összefüggéseiről elmélkedett. Az egységet - nemcsak az egyének, hanem a művészet, a kultúra és általában a világ tekintetében is - általában úgy értelmezik, mint egy mögöttes struktúrának vagy egy átfogó sémának való megfelelést. Bakhtin úgy vélte, hogy az egységnek ez az elképzelése ellentmond az igazi kreativitás lehetőségének. Ha ugyanis minden megfelel egy már létező sémának, akkor a valódi fejlődés puszta felfedezéssé, valaminek a puszta feltárására redukálódik, ami erős értelemben már ott van. Bahtyin mégis elfogadta, hogy az egység valamilyen fogalma elengedhetetlen. Enélkül a világnak nincs értelme, és a kreativitás ismét eltűnik, és helyébe ezúttal a pusztán aleatórikus lép. Ismét nem lenne lehetőség semmi értelmesen újdonságra. E két véglet zord igazságát Borges jól fejezte ki: egy kikerülhetetlen labirintus állhat végtelen számú kanyarból vagy egyáltalán nem kanyarból.
Bakhtin megkísérelte újragondolni az egység fogalmát, hogy lehetővé tegye a valódi kreativitás lehetőségét. Szavai szerint a cél egy "nem monologikus egység" volt, amelyben a valódi változás (vagy "meglepetésszerűség") a kreatív folyamat lényeges eleme. Történetesen ez a változás volt jellemző Bakhtin saját gondolkodására, amely úgy tűnik, hogy eredeti szándékaitól folyamatosan eltérve fejlődött. Bár ebből nem feltétlenül következne, hogy Bahtyin gondolkodásának fejlődése megfelelt az egységről és a kreativitásról alkotott elképzeléseinek, úgy véljük, hogy ebben az esetben a nem monologikus egységről alkotott elképzelései hasznosak saját gondolkodásának megértéséhez - csakúgy, mint más gondolkodókéhoz, akiknek pályája hasonlóan változatos és termékeny.
