Értékelés:
Mary Douglas könyve azt vizsgálja, hogy az intézmények hogyan alakítják az egyéni gondolkodást és a társadalmi viselkedést, és azt állítja, hogy a személyes meggyőződéseket nagymértékben befolyásolják a társadalmi kapcsolatok. Bár mély meglátásokat és meggyőző tézist mutat be, a könyvet gyakran kritizálják összetettsége és filozófiai mélysége miatt, ami nem biztos, hogy minden olvasónak megfelel.
Előnyök:⬤ Mély betekintést nyújt az intézmények és az egyéni gondolkodási folyamatok közötti kapcsolatba.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely intellektuálisan kifizetődő.
⬤ Értékes a szociológia, az antropológia és a kapcsolódó területek hallgatói és szakemberei számára.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a társadalmi intézmények természetéről.
⬤ A könyv összetett és nehezen olvasható, erős társadalomelméleti hátteret igényel.
⬤ Néhány olvasó számára az írásmód nem egyértelmű és nehezen követhető.
⬤ Inkább a tudósok, mint az általános olvasók számára vonzó lehet.
⬤ Hiányzik az empirikus elemzés, ehelyett a filozófiai vitákra összpontosít.
(9 olvasói vélemény alapján)
How Institutions Think
Gondolkodnak az intézmények? Ha igen, hogyan teszik ezt? Van saját elméjük? Ha igen, milyen gondolatok foglalkoztatják ezeket a személyfeletti elméket? Mary Douglas elmélyül ezekben a kérdésekben, miközben lefekteti az intézmények elméletének alapjait. Általában az emberi gondolkodási folyamatot az egyéni elmére összpontosítva magyarázzák; ő a kultúrára összpontosít.
Emile Durkheim és Ludwik Fleck műveit alapul véve a Hogyan gondolkodnak az intézmények című könyv azt kívánja tisztázni, hogy maga a gondolkodás milyen mértékben függ az intézményektől. A különböző típusú intézmények lehetővé teszik az egyének számára, hogy különböző gondolatokat gondoljanak, és különböző érzelmekre reagáljanak. Ugyanilyen nehéz megmagyarázni, hogy az egyének hogyan.
Jönnek el gondolkodásuk kategóriáit megosztani, mint ahogyan azt is megmagyarázni, hogyan sikerül valaha is elsüllyeszteniük magánérdekeiket a közjó érdekében.
Douglas előrebocsátja, hogy az intézmények nem gondolkodnak önállóan, nincsenek céljaik, és nem is képesek önmagukat felépíteni. Miközben intézményeinket építjük, egymás elképzeléseit préseljük közös formába, hogy puszta számokkal bizonyítsuk legitimitásukat. Figyelmeztet bennünket, hogy ne vigasztalódjunk azzal a gondolattal, hogy a primitívek talán intézményeken keresztül gondolkodnak, de a modernek egyénileg döntenek a fontos kérdésekről. Legitimált intézményeink fontos döntéseket hoznak, és ezek a döntések mindig etikai elveket érintenek.
