Értékelés:
Mary Douglas „How Institutions Think” című könyve a társadalmi intézményeknek az egyéni gondolkodásra és döntéshozatali folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálja. Bár nagyra értékelik intellektuális mélységéért és a társadalmi struktúrák és a személyes meggyőződések közötti kapcsolatra vonatkozó meglátásaiért, a könyvet kritika is érte a tudományos elemzés helyett filozófiai megközelítése miatt, ami egyesek számára kihívást jelentő olvasmánnyá teszi.
Előnyök:A könyvet dicsérik ékesszóló írásmódja, a társadalmi intézményekbe való mély betekintése, valamint a szociológia és a kapcsolódó területek hallgatói számára való relevanciája miatt. Sok kritikus szerint élvezet volt olvasni és tanulni belőle, és jelentős műként jellemezték, amely értékes perspektívát kínál arról, hogy a társadalmi intézmények hogyan alakítják a gondolkodást és a cselekvést. Megjegyzik továbbá magával ragadó elbeszélését és kihívást jelentő, kritikus gondolkodásra ösztönző tartalmát.
Hátrányok:A kritikusok megemlítik, hogy a könyv nehezen olvasható, és nem biztos, hogy azoknak való, akik inkább az intézmények tudományos elemzését várják, mint filozófiai vitát. Néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányoznak belőle az empirikus adatok és a strukturált elemzés, ami csalódást okozott. Emellett a könyv speciális tudományos példákra való támaszkodása elidegenítheti az általános olvasókat.
(9 olvasói vélemény alapján)
How Institutions Think (Routledge Revivals)
Az először 1986-ban megjelent Mary Douglas intézményelmélete Emile Durkheim és Ludwig Fleck szociológiai elméleteinek felhasználásával nemcsak azt határozza meg, hogyan gondolkodnak az intézmények, hanem azt is, hogy maga a gondolkodás milyen mértékben függ az intézményektől. A különböző típusú intézmények lehetővé teszik az egyének számára, hogy különböző gondolatokat gondoljanak, és különböző érzelmekre reagáljanak.
Ugyanolyan nehéz megmagyarázni, hogy az egyének hogyan jutnak el gondolkodásuk kategóriáinak megosztásához, mint azt, hogy miként sikerül valaha is elsüllyeszteniük magánérdekeiket a közjó érdekében. Douglas előrebocsátja, hogy az intézmények nem gondolkodnak önállóan, nincsenek céljaik, és nem is építik fel magukat. Miközben intézményeinket építjük, egymás gondolatait préseljük közös formába, hogy a puszta számok által bizonyítsuk legitimitásukat.
Figyelmeztet bennünket, hogy ne vigasztalódjunk azzal a gondolattal, hogy a primitívek talán intézményeken keresztül gondolkodnak, de a modernek egyénileg döntenek a fontos kérdésekről. Legitimált intézményeink fontos döntéseket hoznak, és ezek a döntések mindig etikai elveket érintenek.
