Olvasói vélemények
Összegzés:Johan Huizinga Homo Ludens című műve a játék kultúrában és civilizációban betöltött szerepének komplex és elgondolkodtató feltárása. A könyv a játék különböző aspektusait járja körül, a játékot mint alapvető emberi tevékenységet mutatja be, amely hatással van a művészetre, a jogra, a háborúra és még sok másra. Bár a tartalom gazdag és éleslátó, az angol nyelvű fordítás vegyes kritikákat kapott, egyes olvasók hiányosnak találták. A könyvet tudományos körökben alapvető olvasmánynak tartják, különösen a játékokkal és a kultúrtörténettel foglalkozók számára.
Előnyök:A könyv jól kutatott, éleslátó, és a játékot az emberi civilizáció alapvető aspektusaként mutatja be. Sok olvasó élvezetesnek, intellektuálisan ösztönzőnek és relevánsnak találja a különböző területek, köztük az antropológia és a szociológia számára. Dicsérik költői és elegáns írói stílusát, ami a témájában erőteljes olvasmánnyá teszi. Számos kritikus klasszikusnak és a kultúra és a játékok megértéséhez nélkülözhetetlennek tartja.
Hátrányok:A fordítást kritizálták, hogy gyenge, ami egyesek számára ronthatja az olvasás élményét. A könyvet sűrűnek, nyelvi nehézkességnek és alkalmi olvasásra alkalmatlannak írják le. Néhány olvasó úgy találta, hogy nem felel meg a spontán játék és a strukturált játékok közötti különbségtételre vonatkozó elvárásaiknak. Emellett a történelmi kontextus miatt egyesek számára elavultnak tűnhet.
(62 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Homo Ludens: A Study of the Play-Element in Culture
Könyv tartalma:
Johan Huizinga a Homo Ludens című művében a játékot a virágzó társadalmak központi tevékenységeként határozza meg. A játék öt jellemzőjét határozza meg: a játék szabad; nem "rendes" vagy "valódi" élet; a "rendes" élettől mind helyét, mind időtartamát tekintve különbözik; rendet teremt; nem kapcsolódik anyagi érdekekhez, és nem lehet belőle hasznot húzni.
A humán tudományokból, az üzleti életből és a politikából vett kultúrákon átívelő példákkal Huizinga a játékot annak mindenféle megjelenési formájában vizsgálja - ahogyan az a nyelvhez, a joghoz, a háborúhoz, a tudáshoz, a költészethez, a mítoszhoz, a filozófiához, a művészethez és még sok máshoz kapcsolódik. Mint írja: "A civilizáció a legkorábbi fázisaiban játszott. Nem úgy jön ki a játékból, mint egy csecsemő, aki kiválik az anyaméhből: játékban és játékként keletkezik, és soha nem hagyja el azt.".
Platóntól kezdve Huizinga végigköveti az "ember, a játékos" hozzájárulását a középkoron, a reneszánszon és a kora újkori világon keresztül. Saját korunkra tekintve írja: "Az amerikai politikában a játék) még nyilvánvalóbb. Már jóval azelőtt, hogy a kétpártrendszer két gigantikus csapattá redukálódott volna, amelyek politikai különbségei egy kívülálló számára alig észrevehetőek, a választási kampányok Amerikában egyfajta nemzeti sporttá fejlődtek". A Homo Ludens figyelemre méltó történelmi átívelésével a következő generációk számára meghatározza a játékot.
"Lenyűgöző beszámoló az 'emberről, a játékosról' és a játéknak a civilizációhoz való hozzájárulásáról." - Harper's.
"Az éles és erőteljes intelligenciájú író, akit a kifejezés és a kifejtés olyan tehetsége segít, amely igen ritka, Huizinga az emberi kultúra egyik legalapvetőbb elemét gyűjti össze és értelmezi: a játék ösztönét. E kötetet olvasva az ember hirtelen felfedezi, hogy a jog, a tudomány, a szegénység, a háború, a filozófia és a művészetek terén elért eredmények milyen mélyen táplálkoznak a játékösztönből." - Roger Caillois, a Diogenész szerkesztője.
