Olvasói vélemények
Összegzés:Johan Huizinga „Homo Ludens” című könyvét a játék fogalmának a kultúrával, a civilizációval és az emberi viselkedéssel kapcsolatos jelentős és éleslátó feltárásának tekintik. Míg sok recenzens nagyra értékeli a mélységét és tudományos megközelítését, néhányan kihívást jelent a könyv összetettsége és nehézkes nyelvezete miatt.
Előnyök:⬤ Nagyszerű állapotban és élvezetes olvasmány.
⬤ A játék alapos feltárása különböző tudományos nézőpontokból.
⬤ Éleslátó és humoros, magas színvonalú szókinccsel.
⬤ Rávilágít a játék fontosságára a kultúrában és a civilizációban.
⬤ Inspiráló a téma iránt érdeklődők számára; klasszikusnak számít.
⬤ Nagy jelentőséggel bír a játékról és a kultúráról szóló kortárs viták szempontjából.
Hátrányok:⬤ Nehéz és összetett nyelvezet, amely több nyelv előzetes ismeretét is megkövetelheti.
⬤ Nem könnyű olvasmány, ami elriaszthatja az alkalmi olvasókat.
⬤ Néhányan hiányosnak találták a fordítást, ami befolyásolja az olvasási élményt.
⬤ Lehet, hogy nem felel meg a spontán játékkal és a strukturált játékkal kapcsolatos konkrét elvárásoknak.
⬤ Néhányan elavultnak tartják, mégis alapvető fontosságúnak.
(63 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Homo Ludens: A Study of the Play-Element in Culture
Könyv tartalma:
Johan Huizinga holland filozófus a Homo Ludens című klasszikus játékértékelésében, amely a játéktervezéssel foglalkozók számára kötelező olvasmánnyá vált, a játékot a virágzó társadalmak központi tevékenységeként határozza meg. A civilizációhoz hasonlóan a játékhoz is struktúrára és korlátok között alkotni hajlandó résztvevőkre van szükség.
Platóntól kezdve Huizinga nyomon követi a Homo Ludens, vagyis a "játékos ember" hozzájárulását a középkoron, a reneszánszon át egészen a modern civilizációnkig. Huizinga a játékot gazdag elméleti háttérrel, a humán tudományok, az üzleti élet és a politika kultúrákon átívelő példáival határozza meg. A Homo Ludens meghatározza a játékot az elkövetkező nemzedékek számára.
A miénknél boldogabb korszakunk egyszer bátran nevezte fajunkat Homo Sapiensnek. Az idők folyamán rájöttünk, hogy mégsem vagyunk annyira értelmesek, mint amennyire a tizennyolcadik század az ész imádatával és a naiv optimizmussal, bár mi; ezért a modern divat hajlik arra, hogy fajunkat Homo Faber Embernek, a Teremtőnek nevezzük.
De bár a faber talán nem olyan kétes, mint a sapiens, de mint az emberre jellemző elnevezés még kevésbé helyénvaló, mivel sok állat is teremtő. Van azonban egy harmadik funkció is, amely mind az emberi, mind az állati életre alkalmazható, és ugyanolyan fontos, mint a gondolkodás és a készítés - nevezetesen a játék.
úgy tűnik nekem, hogy a Homo Faber mellett, és talán a Homo Sapiens-szel azonos szinten, a Homo Ludens, az Ember, a játékos is helyet érdemel a nevezéktanunkban. --Johan Huizinga előszavából.
