Illocutionary Acts and Sentence Meaning: Hannah Arendt and the Politics of Social Identity
Mitől van egy mondatnak egy bizonyos jelentése? Ezzel a kérdéssel foglalkozik a kiváló analitikus filozófus, William P. Alston a nyelvfilozófiához való e jelentős hozzájárulásában.
Válasza arra összpontosít, hogy az adott mondat képes-e betölteni azt a szerepet, amelyet a beszélője szem előtt tartott, amit ő a mondat használhatóságának nevez a beszélője által szándékolt illokúciós aktus elvégzésére. Alston az illokúciós aktust úgy definiálja, mint egy bizonyos "tartalommal" rendelkező mondanivalót. Az ilyen aktusok végrehajtásáról szóló beszámolóját úgy fejti ki, hogy a mondat kimondásával felelősséget vállal bizonyos feltételek meglétéért.
Amikor például arra kérünk valakit, hogy nyisson ki egy ablakot, a beszélő felelősséget vállal azért, hogy az ablak zárva van, és hogy a beszélőnek érdeke fűződik ahhoz, hogy kinyissák. Az Illocutionary Acts and Sentence Meaning című könyvében Alston kibővíti ezt a koncepciót, és az illokúciós aktus öt kategóriájából álló keretet hoz létre, majd azzal érvel, hogy a mondat jelentése alapvetően az illokúciós aktus potenciáljának kérdése.
Vagyis egy mondatnak akkor van egy bizonyos jelentése, ha egy bizonyos típusú illokúciós aktusok végrehajtására használható. Azáltal, hogy részletes és explicit elemzési mintákat nyújt az illokúciós aktusok teljes skálájára, Alston egyedülálló módon járul hozzá a nyelvfilozófia területéhez - olyan módon, amely valószínűleg még évekig vitákat fog generálni.
