Írás, rítus és kulturális emlékezet az ókori világban

Olvasói vélemények

Assmann könyve a kulturális emlékezet összetett és éleslátó elemzését nyújtja, kapcsolatot teremt az ókori Egyiptom, Izrael és Görögország között, miközben az emlékezet tágabb értelemben vett elméleteit is tárgyalja. Elméleti mélységéért és innovatív perspektíváiért dicsérik, de kritizálják korlátozott földrajzi fókusza és néhány elavult esettanulmánya miatt.

A könyv a kulturális emlékezet erudita és lenyűgöző elméleti feltárását nyújtja, nagy hangsúlyt fektetve az ókori Egyiptomra. Értékes betekintést nyújt az emlékezet kulturális identitásban betöltött szerepébe, amelyet széleskörű tudományos ismeretekkel támaszt alá. Az e-könyv formátum funkcionális és megfizethető, ami fokozza a hozzáférhetőséget.

Néhány esettanulmányt, különösen a Mezopotámiával és Görögországgal kapcsolatosakat kevésbé tartják meggyőzőnek, az izraelita esettanulmányt pedig elavultnak tartják. A könyv elsősorban a Közel-Keletre összpontosít, ami korlátozhatja a könyv vonzerejét azok számára, akik más ókori kultúrák, például az indiai, kínai vagy perzsa kultúrák iránt érdeklődnek.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Writing, Ritual and Cultural Memory in the Ancient World

Könyv tartalma:

Ez a könyv, amely most már az angol nyelvű közönség számára is elérhető, az emlékezet, az identitás és a kultúra úttörő elméleti elemzését nyújtja. Azt vizsgálja, hogy a kultúrák hogyan emlékeznek, és azt állítja, hogy az emberi emlékezet kétféleképpen létezik és kommunikálódik: az emberek közötti interakciókban és a külső jegyzetrendszerekben, például az írásban, amelyek generációkon átívelőek lehetnek.

Dr. Assmann a kulturális emlékezet két elméleti fogalmát határozza meg, különbséget téve a társadalmak hosszú távú emlékezete között, amely akár 3000 évre is kiterjedhet, és a kommunikatív emlékezet között, amely jellemzően 80-100 évre korlátozódik.

Ezt az elméleti keretet négy konkrét kultúra esettanulmányaira alkalmazza, szemléltetve a működési kontextusokat és a konkrét vívmányokat, beleértve az államot, a nemzetközi jogot, a vallást és a tudományt. Kutatásai végső soron azt mutatják, hogy az emlékezet nem egyszerűen az információk megőrzésének eszköze, hanem olyan erő, amely képes formálni a kulturális identitást, és lehetővé teszi a kultúrák számára, hogy kreatívan reagáljanak mind a mindennapi kihívásokra, mind a katasztrofális változásokra.