Religio Duplex: Hogyan találta fel újra a felvilágosodás az egyiptomi vallást?

Olvasói vélemények

Jan Assmann „Religio Duplex” című könyve a vallás fejlődését mint kettős fogalmat vizsgálja, amely magában foglalja mind a népi, mind az elit formáit. Történelmi és teológiai perspektívát mutat be, megvizsgálva az ókori egyiptomi vallás hatását a modern gondolkodásra a felvilágosodás idején. Felfedezésén keresztül Assmann a „religio duplex” fogalmát úgy fogalmazza meg, mint ami alapvető fontosságú annak megértéséhez, hogy a különböző vallások hogyan hatnak egymásra a globalizált világban. Érvei tudományos szempontból szigorúak és elgondolkodtatóak, bár az elbeszélés bonyolult és időnként nem koncentrált.

A könyv jól kutatott, és egyedülálló betekintést nyújt a vallási gondolkodás történelmi összefüggéseibe. Intellektuálisan ösztönző, és eredeti gondolatokat mutat be, például az ókori egyiptomi vallás újraértelmezését. Az írás általában közérthető, a fordítás jó. A kiterjedt dokumentáció és az idézetek szilárd alapot nyújtanak a további tanulmányozáshoz.

A tartalom követése kihívást jelenthet a terminológiát nem ismerő olvasók számára, így inkább akadémikusok vagy történelemkedvelők számára alkalmas. Néhány olvasó a bevezetést fárasztónak találta, és az elbeszélés időnként elkalandozik. Aggályokat vetnek fel a vallásfejlődés értelmezésének lehetséges elfogultságai is.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Religio Duplex: How the Enlightenment Reinvented Egyptian Religion

Könyv tartalma:

Ebben a fontos új könyvben a kiváló egyiptológus, Jan Assmann mesteri áttekintést nyújt a Nyugat vallástörténetének egyik kulcsfontosságú témájáról, a "religio duplex"-ről, vagyis a kettős vallásról.

Azzal kezdi, hogy visszatér az ókori egyiptomiak teológiájához, akik kultúrájukat a népi és az elit között megosztottnak állították be. Az ő hitüket vizsgálva, érvel, általában véve is megkülönböztethetjük az ókori vallások két arcát: a külső arcot (a hivatalos vallásét) és a belső arcot (amely a vallási tapasztalat titokzatos természetét foglalja magába).

Assmann kifejti, hogy a kora újkorban született meg a kettős vallás eszméje, amely egyfelől az ész vallását, másfelől a kinyilatkoztatás vallását tartalmazza. Ez az elképzelés a felvilágosodásban nyert új jelentőséget, amikor a vallás kettős struktúráját az egyénre is átültették. Ez azt jelentette, hogy az ember immár nemcsak a saját anyanyelvi vallásának, hanem egy egyetemes "emberiség vallásának" is hűséggel tartozik.

Valójában, érvel Assmann, a vallás ma már csak így foglalhat helyet globalizált világunkban, mint olyan vallás, amely önmagát a sok közül egyként értelmezi, és megtanulta, hogy önmagát a másik szemével lássa. Ez a merész és széles körű könyv nélkülözhetetlen olvasmány lesz történészek, teológusok és mindenki számára, akit érdekel a vallás természete és a modern világ alakításában betöltött szerepe.