Religio Duplex: Hogyan találta fel a felvilágosodás az egyiptomi vallást?

Olvasói vélemények

Jan Assmann „Religio Duplex: Hogyan találta fel a felvilágosodás az egyiptomi vallást” című írása a vallás kettős természetét vizsgálja történelmi szemszögből, az ókori egyiptomi és görög-római hatásokat és azok jelentőségét a kortárs gondolkodásban. A könyv meggyőző érveket sorakoztat fel a vallás nyilvános és ezoterikus dimenziókkal egyaránt rendelkező felfogása mellett, és betekintést nyújt a vallási gondolkodás történelmi fejlődésébe.

A könyv egyedülálló és intellektuálisan ösztönző perspektívát kínál a vallási gondolkodás fejlődéséről. Assmann egyiptológusi háttere mélyebbé teszi az elemzést, és az írás többnyire közérthető, még ha egyes részek bonyolultak is. A szövegben végigvonuló eredeti gondolatok, különösen a globalizációval és a „religio duplex” fogalmával kapcsolatban, gondolkodásra késztetnek, és a téma további kutatására ösztönöznek.

A bevezetés fárasztónak tekinthető, és egyes olvasók a tudományos stílust sűrűnek vagy nehezen befogadhatónak találhatják. Bizonyos érvek bizonytalanságot hagyhatnak az olvasóban a szerzőnek az egyiptomi vallás görög értelmezésével kapcsolatos álláspontját illetően. Emellett a könyv kevésbé alkalmas lehet az alkalmi olvasók vagy a témában járatlanok számára, mivel gyakran feltételezi a szakterminológia ismeretét.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Religio Duplex: How the Enlightenment Reinvented Egyptian Religion

Könyv tartalma:

Ebben a fontos új könyvben a kiváló egyiptológus, Jan Assmann mesteri áttekintést nyújt a Nyugat vallástörténetének egyik kulcsfontosságú témájáról, a "religio duplex"-ről, vagyis a kettős vallásról.

Azzal kezdi, hogy visszatér az ókori egyiptomiak teológiájához, akik kultúrájukat a népi és az elit között megosztottnak állították be. Az ő hitüket vizsgálva, érvel, általában véve is megkülönböztethetjük az ókori vallások két arcát: a külső arcot (a hivatalos vallásét) és a belső arcot (amely a vallási tapasztalat titokzatos természetét foglalja magába).

Assmann kifejti, hogy a kora újkorban született meg a kettős vallás eszméje, amely egyfelől az ész vallását, másfelől a kinyilatkoztatás vallását tartalmazza. Ez az elképzelés a felvilágosodásban nyert új jelentőséget, amikor a vallás kettős struktúráját az egyénre is átültették. Ez azt jelentette, hogy az ember immár nemcsak a saját anyanyelvi vallásának, hanem egy egyetemes "emberiség vallásának" is hűséggel tartozik.

Valójában, érvel Assmann, a vallás ma már csak így foglalhat helyet globalizált világunkban, mint olyan vallás, amely önmagát a sok közül egyként értelmezi, és megtanulta, hogy önmagát a másik szemével lássa. Ez a merész és széles körű könyv nélkülözhetetlen olvasmány lesz történészek, teológusok és mindenki számára, akit érdekel a vallás természete és a modern világ alakításában betöltött szerepe.