Isten és az ember: Első angol fordítás

Olvasói vélemények

Voltaire „Isten és az ember” című könyvének kritikái kiemelik a vallás, különösen a zsidó-keresztény hagyományok szellemes és filozófiai éleslátású kritikai elemzését. Sok olvasó értékeli Voltaire azon képességét, hogy szórakoztató és közérthető módon provokálja a gondolkodást és kérdőjelezi meg a bevett hiteket.

⬤ Szellemes és éleslátó kritikát nyújt a vallásról, különösen a kereszténységről és a judaizmusról.
⬤ Elgondolkodtató kommentárokkal és filozófiai meglátásokkal vonzza az olvasókat.
⬤ A fordítást dicsérik a minőségéért.
⬤ A fejezetek rövidek és kezelhetőek az olvasók számára.
⬤ A hit racionális megközelítésére ösztönöz, és megkérdőjelezi a hagyományos narratívákat.

⬤ Egyesek szerint hiányzik belőle az elvárt szellemesség, vagy hogy nem hasonlítható össze más hasonló művekkel, például Paine „Age of Reason” című művével.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a mai mércével mérve szelídnek vagy kevésbé sokkolónak hat.
⬤ A történelmi vallási személyiségek egyes kritikái nem minden olvasónak tetszenek.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

God & Human Beings: First English Translation

Könyv tartalma:

Voltaire (1694-1778) e kevéssé ismert művében - amely most először olvasható angolul - a híres francia filozófus és szatirikus széleskörű és fanyar áttekintést nyújt a világ vallásairól. A művet élete vége felé, 1769-ben írta, és ugyanabban az évtizedben született, mint néhány híresebb műve - a Filozófiai szótár, a Kérdések a csodákról és a Lord Bolingbroke fontos vizsgálata -, amelyek mindegyike megkérdőjelezte a kereszténység alapvető tanításait.

Voltaire deistának nevezte magát, tehát egy legfőbb istenségben való hitet vallott. De mindig élesen bírálta az intézményes kereszténységet, különösen annak babonáit, papságának képmutatását és a politikai hatalommal való visszaélését. Mind a deizmusa, mind a kereszténységgel szembeni kritikus hozzáállása megnyilvánul az Isten és az emberek című művében, amely tulajdonképpen az összehasonlító vallástudomány egyik első műve.

A kereszténységet a zsidók, hinduk, kínaiak, görögök, rómaiak, egyiptomiak, babilóniaiak, föníciaiak és arabok ősibb hitrendszereivel összehasonlítva megállapítja, hogy közös tendencia az egyetlen legfőbb isten imádata, annak ellenére, hogy e vallások közül sokban számos alárendelt istenség található. Kritizálja a vallásokban általánosságban is a sok babonát és szolgai rituálét, de hangsúlyozza, hogy e tekintetben a kereszténység semmivel sem jobb, mint más vallások.

Így a papság azon állításának, hogy a kereszténység Isten legfőbb kinyilatkoztatása az emberiség számára, objektív szempontból nincs alapja. A klasszikus valláskritika első angol nyelvű fordítása S. T.

Joshi író, tudós és szerkesztő bevezetőjét tartalmazza, aki a The New Encyclopedia of Unbelief (A hitetlenség új enciklopédiája, szerkesztette Tom Flynn) Voltaire-ről szóló cikkét írta. A nagy francia szkeptikusnak ez a metsző, szellemes értekezése, amely a későbbi Felsőbb kritika és a racionalista valláskritika számos témáját megelőlegezi, szívesen látott kiegészítője lesz mindazok könyvtárának, akik érdeklődnek a vallásfilozófia, a szellemtörténet vagy a felvilágosodás iránt.