Értékelés:
A könyv elgondolkodtató elemzés Japán amerikai televíziós megjelenítéséről, kiegyensúlyozott képet nyújt, amely a pozitív és negatív sztereotípiákat egyaránt vizsgálja. Ajánlásokat tartalmaz a médiafogyasztásra vonatkozóan, és tanulságos történelmi és kulturális kontextust kínál.
Előnyök:Kifejezetten ajánlott a közérthető írásmód, a szép kivitelezés, a lebilincselő tartalom, az informatív esettanulmányok és az ajánlott műsorok listájának beillesztése miatt.
Hátrányok:Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a könyv nem foglal határozottan állást Japán ábrázolásával kapcsolatban, az elemzést semlegesnek mutatja be.
(4 olvasói vélemény alapján)
Japan on American TV: Screaming Samurai Join Anime Clubs in the Land of the Lost
A Japán az amerikai televízióban című könyv politikai, gazdasági és kulturális kérdéseket vizsgál, amelyek az amerikai televíziós vígjátékokban és az általuk inspirált műsorokban megjelenő Japán-ábrázolások hátterében állnak. Az 1950-es évek óta az amerikai televíziós műsorok Japán "kurátorának" szerepét töltötték be, kiválasztott szempontokat mutattak be és magyaráztak el a nézőknek.
Az Egyesült Államok Japán feletti hegemóniájába vetett hiedelmek támasztják alá ezt a kurátori folyamatot. A Japán az amerikai televízióban történelmi perspektívából vizsgálja a Japán-paródiák sokféleségét, és a különböző műfajokat és komikus formákat képviselő televíziós ábrázolások hat fő kategóriáját vizsgálja: (1) a dzsúdóedzők sztereotípiái (1950-es és 1960-as évek); (2) szamurájparódiák (elterjedt az 1970-es években); (3) a buborékgazdaság korszaka a Szezám utcai Big Bird Japánban (1988); (4) "Cool Japan" paródiák (1990-es évektől napjainkig); (5) lelkes rajongók a szkeccssorozatokban (2010-es évek); és (6) átalakító valóságshow-k (2019). Ezek a példák a kulturális globalizáció változó mintáit mutatják, és a nemzeti sztereotípiákat állandósítják, miközben igazolják Japán nemzetközi befolyását.
A televízió alternatív történelmet mutat be a Japán iránti amerikai rajongásról és félelemről. A Japán az amerikai televízióban közérthető stílusban megírt, tudósok, tanárok, diákok és mindenki számára vonzó, aki érdeklődik Japán és a populáris kultúra iránt, valamint ideális szöveg az osztálytermi használatra, a Japán az amerikai televízióban szelíd eszközt kínál a rasszizmus, a kulturális esszencializmus, a kulturális kisajátítás és az egyébként nehezen megvitatható kérdések megközelítéséhez, és új módszereket mutat az ázsiai tanulmányok ismereteinek alkalmazására.
