Jo fiai

Olvasói vélemények

A kritikákban Louisa May Alcott művei - különösen a „Little Women”, a „Little Men” és a „Jo's Boys” - iránti csodálat keveredik, ugyanakkor aggodalmak is megfogalmazódnak az egyes kiadások minőségével kapcsolatban. Sok olvasó értékeli az időtálló témákat és a karakterek fejlődését, bár egyesek szerint bizonyos kiadásokat nehéz olvasni a rossz szerkesztés vagy az apró betűk miatt. Összességében klasszikus sorozatnak tekintik, amely egyszerre magával ragadó és kihívást jelentő aspektusokkal rendelkezik.

⬤ A történetek időtállóak, és minden korosztály olvasóihoz jól hangzanak.
⬤ Az eredeti szöveg megőrzése miatt a rövidítetlen kiadásokat részesítik előnyben.
⬤ A könnyen olvasható, nagyméretű nyomtatott kiadásokat nagyra értékelik.
⬤ A család, az önkontroll és a személyes fejlődés erős témái kiemeltek.
⬤ A könyvek felnőttek és fiatal olvasók számára egyaránt élvezetesek.

⬤ Néhány kiadást kritizálnak a rossz szerkesztés és az érthetetlenség miatt.
⬤ Bizonyos változatokban a kis betűméret megnehezíti az olvasást.
⬤ Néhány olvasó szerint a „Jo fiúk” nehezen követhető a „Kisasszonyokhoz” képest.
⬤ Néhány kritika szerint a tempó lassú vagy unalmas, különösen a későbbi könyvekben.

(79 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Jo's Boys

Könyv tartalma:

Louisa May Alcott (1832. november 29. - 1888. március 6.) amerikai írónő. Legismertebb műve a Little Women című regénye, amely az Alcott család otthonában, a Massachusetts állambeli Concordban található Orchard House-ban játszódik, és 1868-ban jelent meg. Ez a regény lazán a három nővérével együtt átélt gyermekkori élményein alapul.

Alcott a neves transzcendentalista és pedagógus Amos Bronson Alcott és Abigail May Alcott lánya volt. Alcott korai nevelése során többek között a természettudós Henry David Thoreau tanította. Iskolai tanulmányainak nagy részét apjától kapta. Némi oktatást kapott olyan íróktól és pedagógusoktól is, mint Ralph Waldo Emerson, Nathaniel Hawthorne és Margaret Fuller, akik mindannyian a család barátai voltak. Ezeket a korai éveket később egy újságban megjelent "Transzcendentális vadzab" című vázlatában írta le. A vázlatot újranyomtatták a Silver Pitchers (1876) című kötetben, amely a család "egyszerű élet és magas gondolkodás" kísérletéről szól Fruitlandsben.

Felnőttként Alcott abolicionista és feminista volt. 1847-ben a család egy hétig egy szökevény rabszolgát szállásolt el. 1848-ban Alcott elolvasta és csodálta a Seneca Falls-i Konvent által a nők jogairól kiadott "Érzelmi nyilatkozatot".

A szegénység miatt Alcottnak már korán munkába kellett állnia, alkalmi tanítóként, varrónőként, nevelőnőként, háztartási alkalmazottként és íróként. Első könyve a Flower Fables (1849) volt, amely eredetileg Ellen Emerson, Ralph Waldo Emerson lánya számára írt mesékből álló válogatás. 1860-ban Alcott az Atlantic Monthly számára kezdett írni. Az amerikai polgárháború kitörésekor, 1862-1863-ban hat hétig ápolónőként szolgált a washingtoni Georgetownban lévő uniós kórházban. Hazatérő levelei - amelyeket átdolgozott és a Commonwealthben publikált, majd Hospital Sketches (1863, kiegészítésekkel újra kiadták 1869-ben) címmel összegyűjtve - meghozták számára az első kritikai elismerést megfigyeléseiért és humoráért. Saját élményein alapuló regénye, a Moods (1864) szintén ígéretes volt.

A. M. Barnard álnéven szenvedélyes, tüzes regényeket és szenzációs történeteket is írt. Ezek közé tartozik az Egy hosszú, végzetes szerelmi hajsza és a Pauline szenvedélye és büntetése. E történetek főhősei akaratosak és könyörtelenül követik saját céljaikat, amelyek között gyakran szerepel a bosszú azokon, akik megalázták vagy keresztbe tettek nekik. A korban rendkívül népszerű stílusban megírt művek azonnali kereskedelmi sikert arattak. (Wikipedia.org)