Értékelés:
A „Kamikaze naplók” című könyv naplóbejegyzéseiken keresztül betekintést nyújt a második világháború alatti fiatal japán pilóták gondolataiba és életébe, megható és érzelemdús vizsgálatot nyújtva áldozatvállalásukról. Szembeállítja a kamikaze-pilótákról alkotott közkeletű képet, amely szerint a kamikaze-pilóták esztelen harcosok, művelt hátterükkel és filozófiai elmélkedéseikkel. Bár a könyv értékes forrásként szolgál a történelem e tragikus fejezetének pszichológiai és társadalmi vonatkozásainak megértéséhez, a könyv kritikákat kap a formázás, a tudományos stílus és néhány ténybeli pontatlanság miatt.
Előnyök:Mély érzelmi betekintést nyújt a fiatal pilóták gondolataiba, rávilágít ezen egyének iskolázottságára, és szembeállítja a kamikaze pilótákról alkotott történelmi felfogást. A naplók értékes filozófiai és pszichológiai perspektívákkal szolgálnak.
Hátrányok:Nehezen olvasható a sűrű tudományos nyelvezet, a hosszú bevezetők és a zavaró formázás miatt. Számos ténybeli ellentmondást tartalmaz, és túlzottan támaszkodik néhány naplórészletre, amelyek nem reprezentálják a kamikaze pilóták szélesebb kategóriáját.
(25 olvasói vélemény alapján)
Kamikaze Diaries: Reflections of Japanese Student Soldiers
"Megpróbáltunk 120 százalékos intenzitással élni, ahelyett, hogy a halálra vártunk volna. Olvastunk és olvastunk, próbáltuk megérteni, miért kellett meghalnunk a húszas éveink elején. Éreztük, hogy az óra a halálunk felé ketyeg, az óra minden egyes hangja megrövidítette az életünket." Így írta Irokawa Daikichi, egyike annak a sok kamikaze-pilótának, vagy tokkotai-nak, akik a második világháború végén Japán által végrehajtott hiábavaló katonai műveletek során a szinte biztos halállal néztek szembe.
Ez a megható történet a háborúban elesett tokkotai-tagok és más japán diákkatonák naplóit és levelezését mutatja be. Japánon kívül ezeket a kamikaze pilótákat féktelen fanatikusoknak és sovinisztáknak tartották, akik önként áldozták fel életüket a császárért. Az Emiko Ohnuki-Tierney által itt feltárt írások azonban világosan és ékesszólóan mást mondanak. A kamikáze-k jelentős része egyetemi hallgató volt, akiket besoroztak és kényszerítettek arra, hogy önként jelentkezzenek erre a kétségbeesett katonai műveletre. Ezek a fiatalemberek a modern Japán szellemi elitjét alkották: a klasszikusoktól és a filozófia fő műveitől áthatva Descartes "Gondolkodom, tehát vagyok" mondását tekintették mottójuknak. És ahogy Ohnuki-Tierney bemutatja, naplóikban és levelezésükben ezek a diákkatonák hosszú és gyakran szívszorító monológokat írtak, amelyekben kiöntötték magukból a gyötrelmet és a félelmet, mélységes ambivalenciát fejeztek ki a háborúval szemben, és megfontolt ellenállást fogalmaztak meg nemzetük imperializmusával szemben.
Ez a megható mű üdvös korrekció a kamikaze-karikatúrák számos karikatúrájával szemben, és nélkülözhetetlen lesz mindazok számára, akiket érdekel Japán és a II. világháború történelme.
