Kreatív evolúció

Olvasói vélemények

Henri Bergson „Kreatív evolúció” című könyvének kritikái kiemelik a könyv filozófiai mélységét és összetettségét, és hangsúlyozzák az evolúcióval és a tudattal kapcsolatos forradalmi gondolatait. Az olvasók nagyra értékelik Bergson más filozófiai rendszerek kritikájába való betekintését, valamint az élet és az evolúció megértéséhez való eredeti hozzájárulását. Számos recenzens azonban kritizálja az általuk olvasott kiadás rossz formázását és elrendezését, ami rontotta az olvasás élményét.

⬤ Mélyreható és forradalmi meglátásokat kínál az evolúció és a tudatosság terén.
⬤ Hatékonyan kritizálja a hagyományos filozófiai gondolkodást.
⬤ Az élet és az idő természetéről szóló összetett elképzelésekkel foglalkozik.
⬤ Mély elmélkedésre és vitára ösztönöz a témával kapcsolatban.
⬤ Klasszikus műként értékelték, amely megérdemli a közeli olvasást.

⬤ Rossz elrendezés, beleértve a kis betűtípust és a nagy oldalakat, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Gépelési hibák és a szerkesztés hiánya bizonyos kiadásokban.
⬤ Egyes szakaszok sűrűnek vagy kihívást jelentőnek minősülnek, és gondos figyelmet igényelnek.
⬤ Az összetett prózát nehéz követni, ami az olvasás élményének megszakadását eredményezi.

(33 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Creative Evolution

Könyv tartalma:

Creative Evolution 1907-ben jelent meg, és 1911-ben fordították le angolra. Ebben Henri Bergson az ortogenezis egy változatát javasolja Charles Darwin evolúciós mechanizmusa helyett, azt sugallva, hogy az evolúciót egy lan vital, egy "vitális impulzus" motiválja, amely az emberiség természetes teremtő impulzusaként is felfogható.

A Kreatív evolúcióban Bergson olyan időfogalmakat is kidolgozott, amelyek jelentős hatással voltak olyan modernista írókra és gondolkodókra, mint Marcel Proust és Thomas Mann. Az általa használt "időtartam" kifejezés például az idő egyéni, szubjektívebb megélésére utal, szemben a matematikai, objektíven mérhető "óraidővel". Azt sugallja, hogy az időnek mint "időtartamnak" a megtapasztalása leginkább az intuíció révén érthető meg.

Az élet értelméről értekezve Bergson a természet rendjét és az értelem formáját vizsgálja, beleértve az értelem geometriai tendenciáját, valamint a gondolkodás és az illúzió mechanizmusait. Emellett kritikát fogalmaz meg a megváltoztathatatlanság eszméjéről és a semmi fogalmáról, Platóntól és Arisztotelésztől kezdve kortársai evolucionizmusán keresztül.

Henri-Louis Bergson (1859-1941) francia filozófus nagy hatással volt a kontinentális filozófia hagyományára, különösen a 20. század első felében, egészen a második világháborúig. Bergson arról az érveléséről ismert, hogy a valóság megértésében a közvetlen tapasztalat és az intuíció folyamatai jelentősebbek, mint az absztrakt racionalizmus és a tudomány.

Az 1927-es irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki "gazdag és éltető gondolatainak és annak a ragyogó készségnek az elismeréseként, amellyel azokat előadta". Franciaország 1930-ban a Grand-Croix de la Legion d'honneur kitüntetéssel tüntette ki.