Le Morte D'Arthur

Olvasói vélemények

Összességében vegyes kritikákat kapott az Artúr király legendáit bemutató könyv, amelyet Keith Baines fordított. Sok olvasó értékeli a hozzáférhetőségét és az elbeszélő stílusát, ami megfelelő bevezetés az Artúr-legendákba. Egyes kritikák azonban a tartalom kiszámíthatóságát és időnkénti unalmasságát emelik ki.

⬤ Hozzáférhető és könnyen olvasható, így alkalmas az Artúr-legendák kezdő ismerőinek.
⬤ Jól strukturált, hasznos bevezetőkkel és szószedetekkel.
⬤ Történelmi betekintést nyújt a híres mesékbe.
⬤ Sok olvasó szerint élvezetes és érdemes újraolvasni.
⬤ Nagyszerű szállítás és termékminőség.

⬤ Kiszámítható cselekmény, amit különösen a befejezést ismerő olvasók jegyeztek meg.
⬤ Egyes kritikusok szerint az írásmód unalmas, ismétlődő, és hiányzik belőle az érzelmi mélység.
⬤ A könyv fizikai minősége (például a felhasznált anyag) gyenge lehet.
⬤ Nem mindenkinek tetszik az elbeszélői stílus, egyesek úgy érzik, hogy nem eléggé lebilincselő.

(49 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Ez a történelmi könyv számos elgépelést és hiányzó szöveget tartalmazhat. A vásárlók általában ingyenesen letölthetik az eredeti könyv (gépelési hibák nélküli) szkennelt példányát a kiadótól.

Nincs indexálva. Nem illusztrált. 1910-es kiadás.

Részlet: ...

és egy zöld pajzs és egy zöld lándzsa. És akkor összeszaladtak minden erejükkel, és kezükhöz tördelték a lándzsájukat.

És akkor kivonták kardjaikat, és sok szomorú csapást adtak, és valamelyikük megsebesítette a másikat teljes betegen. És végre egy túlerőben Beaumains a lovával úgy oldalba vágta a zöld lovag lovát, hogy az a földre esett. Ekkor a zöld lovag könnyedén kikerülte a lovát, és gyalog öltöztette.

Az meglátta Beaumainst, s azzal alitált, s úgy rohantak egymásnak, mint két hatalmas kempys egy hosszú ideig, s fájdalmasan véreztek mind a ketten. Azzal jött a damosel, és azt mondta: - Uram, zöld lovag, miért állsz szégyenszemre ilyen sokáig harcolni a konyhabetyárral? Jaj, szégyen, hogy valaha is lovaggá lettél, hogy egy ilyen legényt ilyen lovaggal összemérni, mint a gaz a kukoricát. Erre a zöld lovag megszégyellte magát, s ezzel nagyot ütött, s átütötte a pajzsát.

Mikor Beaumains látta, hogy a pajzsát szétszaggatta, egy kicsit elszégyellte magát az ütés és a szava miatt, s akkor olyan buffot adott neki a sisakjára, hogy térdre esett. És így hirtelen Beaumains a földre rántotta őt, hogy megalázkodjék.

Ekkor a zöld lovag kegyelmet kiáltott neki, és átadta Sir Beaumainsnek, és kérte, hogy ne öljék meg. Hiába minden - mondta Beaumains -, mert meg fogsz halni, csak ha ez a damosel, aki velem jött, megkér, hogy mentsem meg az életedet. És ezzel leoldotta a sisakját, mintha meg akarta volna ölni.

Pokolba veled, hamis konyháslegény, én soha nem fogok könyörögni, hogy mentsd meg az életét, mert én soha nem leszek ennyire a te veszélyedben.

Hát haljon meg - mondta Beaumains. Ne légy olyan szívós, te szemét gazember - mondta a damózus -, hogy megölöd. Jaj, mondta a zöld lovag, ne engedd, hogy meghaljak egy szép...