Mamlúk 'Askari 1250-1517

Olvasói vélemények

David Nicolle nemrégiben megjelent, a mamlúkokról szóló könyve részletes referenciát nyújt fegyveres erőikről, és jó kiegészítést nyújt a témával foglalkozó korábbi munkákhoz. Kritikát kapott azonban a történelmi kontextus és a rendszerezés hiánya miatt. Bár a könyv frissített bibliográfiai hivatkozásokat és vizuálisan tetszetős táblákat tartalmaz, korlátozott terjedelme miatt nem tudja teljes mértékben befogadni azt a kiterjedt történelmet, amelyet le kíván fedni.

⬤ Jó referenciaanyag a mamlúk fegyveres erőkről
⬤ jól illusztrált és frissített bibliográfia
⬤ hasznos információkat tartalmaz a csapatkiképzésről és a katonai szervezetről.

⬤ Hiányzik a részletes történelmi kontextus, különösen a katonai hadjáratokról és a mamlúk hanyatlásáról
⬤ szervezetlen szerkezet
⬤ korlátozott mélységű a széles időszakot lefedő rövid formátum miatt.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mamluk 'Askari 1250-1517

Könyv tartalma:

Új régészeti anyagok és kutatások támasztják alá ezt a terjedelmes, részletes és gyönyörűen illusztrált beszámolót a híres mamlúk askarokról. A mamlúk hadseregnek tulajdonítják a keresztes lovagok végső legyőzését és kiűzését a Közel-Keletről, az iszlám Közel-Keletre irányuló mongol invázió legyőzését és megállítását, valamint Tamerlánnal való szembeszállást - bár nem győzték le -.

Államuk alapvetően katonai állam volt, de évszázadokon át a szent helyek védelmezője is, ami a későbbi középkori iszlám világban kiemelkedő presztízst biztosított számára. Az egyiptomi és szíriai mamlúk szultánság mamlúk csapatai (askarik) valószínűleg a középkori korszak legmagasabb szintű hivatásos katonái voltak. Állítólag serdülő rabszolgákból toborozták őket, bár a legújabb kutatások elkezdték aláásni a „mamluk-jelenségnek” nevezett jelenségnek ezt a túlzottan leegyszerűsített értelmezését.

A mamlúk szultánság és hadserege figyelemre méltóan hosszú ideig, a 13. század közepétől a 16.

század elejéig fennmaradt, elég sokáig ahhoz, hogy ellenálljon a portugáloknak az Indiai-óceánon és a Vörös-tengeren, mielőtt végül az oszmán szultánság legyőzte és megdöntötte volna. A mamluk jelenség még tovább tartott az oszmánok által uralt Egyiptomban, egészen a 18. század utolsó éveiig.

Olyannyira beágyazódott az egyiptomi, és kisebb mértékben a szíriai társadalomba és politikába, hogy a 19. századi modern egyiptomi hadsereget az első évtizedeiben neo-mamluk haderőnek nevezték.