Szászország meghódítása Ad 782-785: Nagy Károly veresége a westfáliai Widukinddel szemben

Olvasói vélemények

A könyv jól megalapozott és illusztrált áttekintést nyújt Nagy Károly szászok elleni hadjáratairól, részletesen bemutatva a kor vallási és területi konfliktusait. Bár az alkalmi olvasók számára jó bevezetésként szolgál a témába, egyes kritikusok szerint gyakran hiányzott belőle a mélység és a részletesség, különösen a katonai taktikák és a szemben álló erők tekintetében.

⬤ Jól megírt és jól illusztrált
⬤ lebilincselő népszerű történelemkönyvként szolgál
⬤ alapos hátteret nyújt a kulturális kontextusról
⬤ a középkori történelem egy gyakran figyelmen kívül hagyott időszakát öleli fel.

⬤ Egyes kritikusok szerint felületes és kevéssé részletes a katonai stratégiák és taktikák lefedettsége
⬤ a Kindle verzióban az illusztrációkat rosszul mutatják be
⬤ a komolyabb történelemrajongók számára egyes tartalmak unalmasnak vagy hiányosnak tűnhetnek.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Conquest of Saxony Ad 782-785: Charlemagne's Defeat of Widukind of Westphalia

Könyv tartalma:

Nagy Károly hódításai a poitiers-i muszlim vereség és a keresztes hadjáratok között az európai politika mozgatórugójává váltak. Ő uralja a középkori Európa hadtörténetét, mivel birodalma kiterjedt Franciaországra, Nyugat-Németországra és Észak-Itáliára.

Nagy Károly szászok elleni hódítása volt a legnehezebben megvívott és leghosszabb háborúja. Ez 18 hadjáratot jelentett 33 év alatt, rengeteg alsóbb szintű harcot és a legkeményebb végső békeszerződést, amelyet Nagy Károly valaha is kikényszerített egy legyőzött ellenséggel szemben. Nagy Károly háborúi közül ez volt a legfontosabb az európai történelem jövőbeli iránya és jellege szempontjából is, és paradox módon ez indította el a német nyelvű népek egyesítésének hosszú folyamatát is.

A 772-ben razziák és betörések sorozatával kezdődő Karoling-hadjárat hamarosan vallási hódítás jellegét öltötte, és talán inspirálta a későbbi keresztes hadjáratokat mind az iszlám, mind a porosz és livóniai pogány népek ellen. A népszerű szász vezér, Widukind vezetése alatt kirobbant lázadások és felkelések sorozatát követően Nagy Károly 782 és 785 között személyesen vette fel a harcmezőt, és egy sor ütközet és kisebb akció révén, mielőtt 785-ben végre megfékezte Widukindot, megszilárdította Szászországot a nagyobb Karoling Birodalom részeként.