Manzikert 1071: Bizánc megtörése

Olvasói vélemények

David Nicolle „Manzikert 1071” című könyve átfogó áttekintést nyújt a manzikert-i csatáról, feltárva a 11. századi Közel-Kelet összetett történelmi összefüggéseit, az olyan kulcsfigurák stratégiáit, mint IV. Romanosz császár és Alp Arszlán szultán, valamint a csata következményeit. A kritikák egyaránt kiemelik a könyv erősségeit és gyengeségeit, különösen a katonai részletek mélységét és a bizánci erők bemutatását illetően.

⬤ Jól kutatott és világosan bemutatott beszámoló a manzikéri csatát övező történelmi összefüggésekről.
⬤ Kiváló illusztrációk és térképek, amelyek elősegítik a megértést.
⬤ A könyv alapos bevezetést nyújt a hadjárat hátterébe, beleértve a kor politikai és kulturális dinamikáját is.
⬤ Egyes olvasók nagyra értékelik a szeldzsuk erők és a csata következményeinek részletes bemutatását.

⬤ A könyvet kritikák érik, mert hiányoznak a bizánci erőkre és magára a csatára vonatkozó katonai részletek.
⬤ Egyes kritikusok úgy érzik, hogy a szerző elfogult Alp Arslan irányába, miközben nem foglalkozik kellőképpen IV Romanosz szerepével.
⬤ Egyesek szerint a szöveg túlságosan homályos az általános olvasók számára, és elveszti a fonalat az Osprey célközönségével szemben.
⬤ Vannak panaszok az illusztrációk más Osprey-kiadványokhoz képest korlátozott száma miatt, valamint a Kindle formátummal kapcsolatos problémák miatt.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Manzikert 1071: The Breaking of Byzantium

Könyv tartalma:

1071. augusztus 26-án IV.

Romanus császár vezetésével egy nagy létszámú bizánci sereg találkozott Alp Arszlán szultán szaldzsuk török erőivel Manzikert városánál, a Bizánci Birodalomtól távol keletre. A csata a bizánci erők döntő vereségével végződött: a sereg szárnyai a törökök megsemmisítő nyilas tüzét követően megfutamodtak, a központot pedig legyőzték, a bizánci császár fogságba esett, és mesés varég gárdájának nagy részét megölték. Ezt a csatát joggal tekintik a közel-keleti, az európai, sőt bizonyos mértékig a világtörténelem fordulópontjának.

A keresztes hadjáratok elsődleges kiváltó okaként tartják számon, valamint a kelet-római vagy bizánci birodalom hatalmának helyrehozhatatlan megtörésének pillanataként. A szaldzsuk győzelem megnyitotta Anatóliát a török-iszlám hódítás előtt, amelyet végül az oszmán állam megalapítása követett, amely a továbbiakban meghódította Délkelet- és Közép-Európa nagy részét, az egész Közel-Keletet és Észak-Afrika nagy részét.

Mindazonáltal maga a csata egy keresztény bizánci offenzíva csúcspontja volt, amelynek célja a birodalom keleti határainak megerősítése és a bizánci uralom visszaállítása volt Örményország és Észak-Mezopotámia felett. A török szaldzsuk győzelme semmiképpen sem volt elkerülhetetlen, sőt, talán némileg meglepte azokat, akik elérték - legalábbis az, hogy ilyen teljesnek bizonyult.

Nemcsak a manzikéri csatának voltak ilyen mélyreható és messzemenő következményei, ezek közül sokan az azt követő, a vereség közvetlen következményeként kialakult gyengítő bizánci polgárháborúból eredtek.