Meditációk

Olvasói vélemények

A Marcus Aurelius elmélkedései című könyv modern fordítása a sztoikus filozófia időtlen bölcsességét mutatja be közérthetően és érthetően. Az olvasók nagyra értékelik a nyelvezet világosságát és egyszerűségét, amely megőrzi Aurelius mély meglátásait, ugyanakkor a mai kihívások szempontjából is relevánssá teszi azokat. A könyvet az önfejlesztés, az ellenálló képesség és a belső béke értékes forrásaként tartják számon, és sokakat inspirál arra, hogy mindennapi életükben is a sztoikus gondolkodásmódot alkalmazzák.

⬤ A világos és modernizált nyelvezet a mai olvasók számára is elérhetővé teszi.
⬤ Megőrzi Marcus Aurelius eredeti gondolatainak mélységét és szellemét.
⬤ Gyakorlati útmutatást nyújt az ellenálló képesség, az erény és az önfegyelem terén.
⬤ Ösztönzi a személyes elmélkedést és a sztoikus filozófia megértését.
⬤ Történelmi megjegyzésekkel és illusztrációkkal gazdagított, az olvasás élményét fokozó kiadvány.

⬤ Néhány olvasó a tartalom szélesebb körű modernizálását várta.
⬤ A számozott elmélkedések hiánya összezavarhatja azokat, akik más kiadásokat ismernek.
⬤ Néhány recenzens nem találta a könyvet érdekes meglátásai ellenére sem életbevágónak.

(201 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Meditations

Könyv tartalma:

"Tekintsétek a világegyetemet állandóan egyetlen élőlénynek, amelynek egy szubsztanciája és egy lelke van.

És figyeld meg, hogy minden dolog egyetlen érzékelésre, ennek az egyetlen élőlénynek az érzékelésére vonatkozik.

És hogy minden dolog egyetlen mozgással cselekszik.

És hogy minden dolog minden létező dolognak együttműködő oka.

Figyeljük meg a fonal folyamatos fonását és a háló összefüggéseit is." Marcus Aurelius - "Elmélkedések" Marcus Aureliust Róma egyik nagy császárának tartják, aki nemcsak képzett katonai vezető volt, hanem a sztoikus hagyomány nagy filozófusa is. Kr. u. 121-ben született, és mindkét szülője jómódú családból származott. Apja meghalt, amikor Marcus 3 éves volt, és 6 éves korára már Hadrianus császár figyelmét is felkeltette, aki felügyelte a nevelését. Hadrianus gondoskodott arról, hogy Marcust Róma legnagyobb tudósai tanítsák, akik irodalomra, drámára, geometriára, görög szónoklatra, görög és latin nyelvre oktatták. Marcus később e tantárgyak többségét elhagyta a filozófia javára, és Epiktétosz görög filozófus munkássága nagy hatással volt a gondolkodására. Az "Elmélkedések" című 12 könyvet nem filozófiájának magyarázataként írta, hanem inkább személyes jegyzetfüzetként az önfejlesztés és a tanulmányozás céljából. Az "Elmélkedések" jól mutatja, hogy Epiktétosz milyen fontos volt Marcus számára, mivel többször idézi a görög filozófus híres "Beszédek" című művét. Epiktétosz a görög filozófia legendás alakja volt, és sokan állítják, hogy ő a legnagyobb sztoikus.

A korból fennmaradt szövegek arra utalnak, hogy szülőhazájában, Görögországban még Platónnál is népszerűbb volt. Mint korábban említettük, az "Elmélkedések" nem a nyilvánosság számára íródott, hanem inkább a személyes fejlődés segítőjeként. Márkosz változtatni akart életmódján és gondolkodásmódján, és ennek érdekében filozófiai gyakorlatok sorozatába kezdett. Filozófiai gondolatokon elmélkedett, és ezek leírásával és ismétlésével remélte, hogy újraprogramozza elméjét, és megtalálja saját filozófiáját, amely szerint élhet. A könyv egyik legfontosabb gyakorlata arról szól, hogy Marcus megpróbálja a világot "a kozmosz szemszögéből" szemlélni, hogy megpróbálja az életet és a világegyetemet az egyéni gondok általános és korlátozott paraméterein kívülről szemlélni. "Megvan a hatalmad, hogy lecsupaszíts sok felesleges gondot, amely teljes egészében az ítélőképességedben található, és hogy egy nagy teret birtokolj magadnak, amely gondolatban átöleli az egész kozmoszt, hogy az örökké tartó időt szemléld, hogy gondolj az egyes dolgok részeinek gyors változására, hogy milyen rövid az idő a születéstől a felbomlásig, és hogy a születés előtti és a felbomlás utáni űr egyaránt végtelen". Marcus Aurelius 180. március 17-én halt meg Vindobona városában, amely a mai Bécs helyén feküdt. A történelem úgy emlékezik rá, mint a Nervan-Anton dinasztia "öt jó császárának" utolsó tagjára.

Marcus fia, Commodus váltotta apját császárként, és bár háború és béke szempontjából viszonylag stabil időszakot élt meg a római történelemben, személyes viselkedése és bohóckodása nem volt a közvetlenül előtte uralkodó császárok szellemében. Commodust végül egy összeesküvés során meggyilkolták, amelyben a szeretője, Marcia is részt vett, és ezzel véget vetett a nagy tekintélyű Nervan-Anton dinasztiának.