Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen feltárja az 1930-as évek sztálini kultúráját, kiemelve annak összetettségét és kulturális jelentőségét egy politikailag viharos időszakban. Katerina Clark jól megalapozott beszámolót nyújt, amely kitér a művészi kifejezés különböző formáira, a politika kultúrára gyakorolt hatására és a korszak fontos alakjaira. Bár a könyvet dicsérték mélysége és írói stílusa miatt, egyes olvasók kritizálták, hogy túl sok témát próbál kellő fókusz nélkül egybefonni.
Előnyök:Jól kutatott és jól megírt, egyedülálló nézőpont a Szovjetunió 1930-as éveinek kulturális jelentőségéről, széles témakört ölel fel, beleértve az irodalmat, az építészetet és a zenét, a rajongók és az alkalmi olvasók számára egyaránt vonzó, értékes betekintést nyújt a kultúra és a politika kölcsönhatásába ebben a történelmi időszakban.
Hátrányok:Néhány olvasó hiányolta a képzőművészet elemzését, a különböző témák összekapcsolására tett kísérletet túl ambiciózusnak találta, és úgy érezte, hogy a kulturális elemzést a politikai összefüggésekkel szemben előtérbe helyezték. Kritika érte a szerző metaforáinak kivitelezését, valamint azt, hogy a könyv az alkalmi olvasók vagy csak a szakemberek számára alkalmas.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Moscow, the Fourth Rome: Stalinism, Cosmopolitanism, and the Evolution of Soviet Culture, 1931-1941
Könyv tartalma:
A tizenhatodik század elején Filofei szerzetes Moszkvát a "harmadik Rómának" kiáltotta ki. Az 1930-as évekre az értelmiségiek és művészek világszerte úgy gondoltak Moszkvára, mint a világi felvilágosodás Mekkájára. A Moszkva, a negyedik Róma című könyvében Katerina Clark bemutatja, hogy a szovjet hivatalnokok és értelmiségiek - a baloldali és antifasiszta értelmiségiek képzeletét világszerte megragadva - hogyan igyekeztek fővárosukat egy posztkeresztény konföderáció kozmopolita központjaként létrehozni, és újjáépíteni, hogy világítótorony legyen a világ többi része számára.
Clark értelmező kultúrtörténetet nyújt a városról a kritikus 1930-as években, a nagy tisztogatás évtizedében. Olyan értelmiségiek munkásságára támaszkodik, mint Szergej Eisenstein, Szergej Tretyakov, Mihail Koltsov és Ilja Ehrenburg, hogy megvilágítsa e legsztálinistább időszak egyedülálló Zeitgeistjét. Az évtized az irodalom- és kultúrakutatás mai kulcsfogalmainak - a transznacionalizmus, a kozmopolitizmus és a világirodalom - előtörténetének fontos mozzanataként jelenik meg az írónő beszámolójában. Az elhanyagolt előzmények felszínre hozásával új polemikus és politikai kontextust teremt olyan írók kanonikus műveinek megértéséhez, mint Brecht, Benjamin, Lukacs és Bakhtin.
A Moszkva, a negyedik Róma áttöri a sztálini Oroszország kultúrtörténetét körülvevő szellemi vasfüggönyt, és a keretet kibővíti a nyugati értelmiségiekkel és irányzatokkal való jelentős interakcióval. A kevéssé vizsgált nemzetközi dimenziónak a szovjet kultúra értelmezésébe való integrálása orvosolja a Sztálin alatti Moszkva világtörténelmi jelentőségével kapcsolatos félreértéseket.
